Nem szeretném a tőlem sokkal tapasztaltabb méhészeket megbántani sok mindent nem tudok még a mai napig sem. Esetleg én másként adom át a saját tudásomat a méhekkel való életemből de mindenkinek van saját szisztémája ami alapján dolgozik a családokkal.
Most egy kicsit a napok eseményeiről.
Ahogy írtam az évek alatt. Megtapasztalt időpont, amikor a napraforgóra vándorolunk. Megérett a fekete ribizli lehet szedni ez kb július 7-10 között.
Gondolom már mindenki elvándorolt ilyen- olyan távolságokra kiszemelve egy -egy jó napraforgó táblát.
Most, hogy volt egy kiadós eső( nem tudom minden terület kapott-e) a nagy hordásra várunk. Igen mi is! Bár ahogy írtam mi nem vándorolunk, de nem messze tőlünk elég nagy a föld terület ami napraforgóval van bevetve. Ebből várjuk a téli beteléshez szükséges mézet.
Persze nálunk fennáll annak a veszélye, hogy az ilyen nagy távolság esetén nem bírnak elég nektárt behordani
A méheknél a hordás majdnem olyan, mint az autóval a mi utazásunk.
Mi elindulunk bizonyos mennyiségű benzinnel , ami bizonyos távolság megtételére elegendő.
A méhek felszívnak magukba mézet és ezzel elkezdődik számukra a munka.Ha nagyon messzire kell szállniuk és nem találnak elegendő nektárt, most történetesen a napraforgóról van szó akkor már haza nem bír jönni s elpusztul.
Így a méh család megfogyatkozik.
A másik verzió, a méh érzi, hogy fogytán az ereje és a legközelebbi kaptárba bekérezkedik, és így akkor sem jön haza. Az biztos hogy a napraforgóra való vándorlás vegyes érzelmeket vált ki a méhészekben .Egyrészt élelem forrás a téli beteleléshez, másrészt sajnos az akác méz bizonytalan gyűjtése miatt nem lehet kihagyni a napraforgó mézet
Volt hogy hatalmas eső után mentünk a lepakolt kaptárjainkhoz. Ez azt hiszem Füzesabonynál volt .A kaptárak aljáig ért a víz csak 30 cm es a lábak miatt nem folyt be az eső.
Emlékeztek erre az időszakra? Akik a Körösökön voltak azoknak teljesen tönkre ment az állományuk elvitte az ár.!
Amikor a a füzesabonyi táblát megláttuk hát a sírás ami szorongatott. Az egész a földön feküdt, és mivel az idő olyan volt, a hordás vontatott, hát a családok alaposan megtréfáltak bennünket Kibontva a kaptárakat bölcső bölcső hátán. Pergetni készültünk de a bölcsőkből sorra kikelő anyák miatt ez a nap a kalitkázásról szólt .
Az anyák félve, hogy megöli a legerősebb a leghamarabb kikelt anya nem bújik elő addig míg nincs biztonságban. Mikor egymásnak felelgetnek !! Hallottátok már mikor az egyik kvákog és a másik felelése a tütülés.??, Hihetetlen élmény!!
Tehát nem volt pergetés. Találtunk egy szerencsétlen rajt ,ami az egyik napraforgó tányérjára ült le .
Kérdezhetitek, hogyhogy nem őriztük a méheket s nem voltunk ott éjszaka sem. Ebben az időben még nem volt divat a kaptárak ellopása és mivel mi Ignácz-zal dolgoztunk nem nagyon ismerték ezt a fajtát s nem kellett. Az eső miatt az útszélén álló kocsit bezzeg! Már körül állva bámészkodtak , hogy mit szerettek volna ? Jobb nem gondolni rá.
Említettem egy korábbi írásomban, hogy két éve fiatal kezdő méhészek vettek tőlünk ilyen kaptárt és tavaly írták hogy loptak tőlük, de csak a NB fajtát.
Tőlünk vasgyűjtők lopták el a kaptár mérlegünket.Folytatom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése