Nagyon sok vándorlással kapcsolatos emlék van Jászberényről. Az évek során elmentünk a tavaszi ,májusi akácvirágzásra, és később több alkalommal oda vándoroltunk a napraforgó méz hordására is. Megismerkedtünk a vidék életével, a várossal,a piacával, az erdőket járva új barátságokat kötöttünk. Megosztottuk a méhészettel kapcsolatos ismereteket, tapasztalatokat ,természetesen mindenki a saját bevált módszereivel volt a legjobban megelégedve Ilyen látogatások alkalmával ismerkedtünk meg a kaptárak sokszínűségével. Volt aki a fiókos NB -ra, volt aki a Hunor keretekre, fél keretes NB-ra esküdött, mi természetesen az Ignácz kaptárt dicsértük, szerintünk nincs ettől a fajtatól jobb
.Kipróbáltuk a hordást olyan nyitott állapotban is ahogy Ignác Sándor leírta. A méhek egyenesen a keretre szálltak mivel a kijáró 40-50 cm es nyitottságú ilyen helyzetben.Nem tudom közületek ki látta ezt a kaptártípust.
A kérdésem nyilván való.: Érden kívül kinek van még az országban Ignácz kaptárja???
Vissza a vándorlások izgalmas napjaihoz. Ahogy a cím is jelzi a Zagyvánál telepedtünk le .Július a napraforgó vándorlás ideje. Máskor írtam , hogy az időpont, amikor elkezdjük a készülődést, arra esik, amikor a fekete ribizli szedése megkezdődik, és amikor az eperfa?vagy a szederfa?termése megérik. Na ezen a két elnevezésen lehet vitatkozni, ki hogy ismeri eldöntheti , hogy a lakhelyén minek hívják.
Már ebben az évben a GAZ 51 -el mentünk, ezen volt a rakomány, a bódé ,és minden ami a méhekkel kapcsolatos dolog.
Sikerült már korábban egy használt Trabant kombit vásárolni, aminek a csomagtartója végtelennek tűnt. Hihetetlen sok minden fért el benne.Általában a személygépkocsikat a jogosítványom megszerzése után én vezettem. Higgyétek el ez a mai napig is nagy büszkeségem.
Nagyon jó érzés hogy aktív részese vagyok,voltam a vándorlásoknak. Persze sok apróbb hiba is be csúszik, de mégis jó érzés.
Egy ilyen júliusi vándorlás éjszakáján esett meg .A GAZ előttem magasodott a rakománnyal én a megfelelő távolságot tartva utána. A férjem aki igazából a fő fő méhész volt vezetett, mellette egy segítő, a Trabantban is egy segítő.
Ritka hogy tudtunk segítséget kérni ,ugye értitek miről beszélek.
Az éjszaka folyamán többször előre mentem a teher elé, hogy az elalvást mindkettőnk részéről kizárjuk,utána vissza soroltam az autó mögé.
Már közeledtünk, talán 30 km távolságra voltunk, mikor a Trabant irányíthatatlanná vált és csak annyit tudtam mondani a velem utazónak, hogy bukjon le, mert nem tudom mi lett a kocsival mentem , csúsztam balra, közben teljes erőmmel belekapaszkodtam a kormányba és sikerült a kéziféket is behúzni. Mondanom sem kell nagy volt az ijedség.
Kiesett a bal első kerék, biztosító csapszege.
Éjszaka van, közel egy oszlop a kívül falun, városon, kinn a pusztaság kellős közepén, és a teherautó komótosan halad a táborhely felé.
Nagy sokára a méhész férjem is rájött, hogy nem követi a Trabant. Visszatolatva látva a problémát, a kaptárakat és a segítőket a napraforgóra lepakolta és, megkezdte az intézkedést , hogy a kocsim kerekéhez szükséges alkatrészt ismerős segítségével megszerezze.
Ne felejtsétek el ebben az időben még nem volt telefon!
Az éjszakát teljes sötétségben, egyedül, kellet eltöltenem . Érdekes dolog nem tartottam senkitől semmitől.. A hibát másnap délelőtt oldotta meg a férjem.
Emlékeztek , amikor azt írtam, hogy egy méhész asztalos, sofőr, szerelő?.Mindenhez érteni kell.
A telephelyre a kijavított Trabanttal nagyon bosszantó dolgot tapasztaltunk. A két "segítő" a teherautóval össze-vissza furikázott,de ajándékul "megkapták", a haragos, épp hogy kiengedett méhek ajándékait. Három négy napig alaposan be voltak dagadva.
Folytatom!!
Jaj de jó visszaemlékezni ezekre a kis kalandokra.
VálaszTörlés