Mézel még?

A múltkori Zagyva partján:  blogomat folytatva.
Általában két-három hét amit a napraforgó vándorláson eltöltünk.

 Ezt a késői hordást, van aki a téli élelemre fordítja ,van aki még pótolja az elmaradott  hiányzó méz termést. Azt kell mondani ,hogy a napraforgó vetésterülete egyre nő,  a méhészek örömére  vagy(bánatára) szinte  megegyezik  a repcéével.  Van olyan terület ahol az időjárás miatt tavasszal még nem fejlődött fel a család,  a fiasítás még viszonylag gyenge és így kevés méhész vállalja be,  hogy az állományát repcére   levigye  inkább az otthoni etetést,  babusgatást vállalja 

Ne felejtsük el, hogy a minőségi akác méznek az ára,  a repce kétszerese és sajnos nagyon megtizedeli a család állományát is, ennek a növénynek a mézelése, nektárgyűjtése.. Még hűvösebb időben  is járják a virágot, ez a neon szín, szinte extázisba hozza őket, és nagyon sok a virágon marad, megfogyatkozva  a család, ezzel  kockáztatva az akácra készülődést.

.Nagy  a  kockázat ,mivel a repce elvirágzása  szinte egybeesik  az akác nyílásával. Volt olyan évünk amikor a  méhek nem voltak hajlandók elfelejteni a repcét , de már volt aki, viszont az akácot járta.  Na ilyenkor biztos, hogy nem tiszta akác mézed lesz , csak akác jellegű!

Most viszont még a napraforgón vagyunk.  Egyre több késői  táblát lehet látni  nem tudom  ezek  hogy mézelnek?.Gondolom a kitartó vándorló méhészek  egyik  tábláról a másikra mennek. Remélhetően  a számításaik bejönnek. 

Érdekes a napraforgó méz pergetését nagyon meg kell gondolni. Nem szabad túl korán,  mert még elég híg , de ha túl sokáig várakozol , bizony alig lehet kipergetni  a méhek már spájzolják  s lefedik.

  Az évek során több alkalommal   egy-egy család főleg lassú vontatott hordás idején elkezdtek anya bölcsőket húzni és nem volt ritka  ,hogy kijön egy-egy raj . Volt olyan vándorlásunk amikor az itt kikelt anyákat  tettük a pároztató kaptárba. Mi abban az időben porcukor méz keverékéből gyúrtuk a lepényeket az anyaneveléshez. 

Természetesen nem mindegyik anya  vált be.Ugye tapasztaltuk, hogy jó, szép anya csak a megfelelő anyabölcsőben válik igazán tökéletessé. A   pót bölcsőben  a leendő anya nem kapja meg azokat a vitaminokat,, amiket a dajka méhek a fej mirigyeiből saját  vérükből  felhalmoznak és ez a tejszerű folyadék a tápláléka 6 napos koráig, ez biztosítja az anya megfelelő fejlődését. Kikelés után, ha megfigyeljük, ha a bölcsőben sárga gumi szerű anyag marad ,akkor biztosak lehetünk hogy  az anyát ellátták minden vitaminnal ami a 16 nap alatt szükséges volt . 

A napraforgóra való vándorlásnál vannak pozitív emlékek és akadnak  kevésbé jók.

Sajnos a megfelelő itatás nehezen oldható meg . Ha nem  folyó partján sikerül letáboroznod  most    történetesen a Zagyva mellett, hát kerek erdőt, falut bejárva sem találsz valamilyen csapot forrást ahonnan  pótold az itatást. Volt olyan falu ahol az összes nyomós kutat lezárták, mivel  nem engedhette meg a falu ezeknek a használatát.

Ezzel kapcsolatos.  emlék, történet.

Napraforgó helyet keresve,  vasúti sorompó, mikor egy régi  Skoda személykocsi motorja kigyulladt     .Ezeknek a  még hátul volt a motorja , a sofőr  fiatal fiú kirándulni  ment az apja kocsijával mikor ez történt. Síró gyerek,  mi az  egy liter vízzel   ami nálunk,  szaladva a kutakhoz, ami zárva , Nincs víz . Maradt a pokróc!! 

A meleg napokon ha időnk engedte  séta a városban sőt a strandolás is belefért.. 

Visszagondolva szép napok voltak.

         .      

A Zagyva partján

Nagyon sok vándorlással kapcsolatos emlék van Jászberényről. Az  évek során elmentünk  a tavaszi ,májusi akácvirágzásra,  és később több alkalommal oda vándoroltunk a napraforgó méz hordására is. Megismerkedtünk a vidék életével, a várossal,a piacával, az erdőket járva új barátságokat kötöttünk. Megosztottuk a méhészettel kapcsolatos ismereteket, tapasztalatokat ,természetesen  mindenki a saját  bevált módszereivel volt a legjobban megelégedve Ilyen látogatások alkalmával ismerkedtünk meg  a kaptárak sokszínűségével. Volt aki a fiókos NB -ra, volt aki a Hunor  keretekre,  fél keretes NB-ra esküdött,  mi természetesen az Ignácz kaptárt dicsértük, szerintünk  nincs ettől a fajtatól jobb

.Kipróbáltuk  a hordást olyan nyitott állapotban is ahogy Ignác Sándor leírta. A méhek  egyenesen a keretre szálltak mivel a kijáró  40-50 cm es nyitottságú ilyen helyzetben.Nem tudom közületek ki látta  ezt a  kaptártípust. 

A kérdésem  nyilván való.: Érden kívül kinek van még az országban Ignácz kaptárja??? 

Vissza a vándorlások izgalmas napjaihoz. Ahogy a cím is jelzi a Zagyvánál telepedtünk le .Július a napraforgó vándorlás ideje. Máskor  írtam , hogy az időpont, amikor elkezdjük a készülődést,  arra  esik, amikor a fekete ribizli szedése megkezdődik, és  amikor az eperfa?vagy a szederfa?termése  megérik. Na ezen a két elnevezésen  lehet vitatkozni, ki hogy ismeri eldöntheti , hogy a lakhelyén minek hívják.

Már ebben az évben  a GAZ 51 -el mentünk, ezen volt a rakomány,  a bódé ,és minden ami a méhekkel kapcsolatos dolog.

Sikerült  már korábban egy használt Trabant kombit vásárolni, aminek a csomagtartója végtelennek tűnt. Hihetetlen sok minden fért el benne.Általában a személygépkocsikat a jogosítványom megszerzése után én vezettem. Higgyétek el  ez a mai napig is nagy büszkeségem.

Nagyon jó érzés hogy aktív részese vagyok,voltam a vándorlásoknak. Persze sok  apróbb hiba is  be csúszik, de mégis  jó érzés. 

Egy ilyen júliusi vándorlás éjszakáján  esett meg .A GAZ előttem  magasodott a rakománnyal én a megfelelő távolságot tartva  utána. A férjem aki igazából a fő fő  méhész volt vezetett,  mellette egy segítő, a Trabantban is egy segítő.

Ritka hogy  tudtunk segítséget kérni ,ugye értitek miről beszélek. 

Az éjszaka folyamán többször előre mentem a teher elé, hogy az  elalvást mindkettőnk részéről kizárjuk,utána vissza soroltam az autó mögé.

Már közeledtünk, talán 30 km távolságra voltunk, mikor a Trabant irányíthatatlanná vált  és csak  annyit tudtam  mondani a velem utazónak,  hogy bukjon le, mert nem tudom mi lett a kocsival mentem ,  csúsztam balra, közben  teljes erőmmel belekapaszkodtam a kormányba és sikerült  a kéziféket is behúzni. Mondanom sem kell  nagy volt az ijedség.

Kiesett a bal első kerék, biztosító csapszege.

Éjszaka van,   közel  egy oszlop  a kívül falun, városon,  kinn a pusztaság kellős közepén, és a teherautó   komótosan halad a táborhely felé.

Nagy sokára  a méhész férjem  is rájött, hogy nem követi a Trabant.  Visszatolatva látva  a problémát, a kaptárakat és a segítőket a napraforgóra lepakolta és, megkezdte az intézkedést , hogy a kocsim kerekéhez szükséges alkatrészt ismerős segítségével megszerezze.

Ne felejtsétek el ebben az időben még nem volt telefon!

Az éjszakát teljes sötétségben, egyedül, kellet eltöltenem . Érdekes dolog  nem tartottam senkitől semmitől.. A hibát másnap  délelőtt  oldotta meg a férjem. 

Emlékeztek , amikor azt írtam, hogy egy  méhész asztalos, sofőr, szerelő?.Mindenhez érteni kell.

A telephelyre a kijavított Trabanttal nagyon bosszantó dolgot  tapasztaltunk. A két "segítő" a teherautóval össze-vissza furikázott,de ajándékul "megkapták", a  haragos, épp hogy kiengedett méhek ajándékait. Három négy napig alaposan  be voltak dagadva.

Folytatom!!

   

Melyiket szeressem?

A címben szeretnék  egy közösségi oldalon  elindított  kérdésre  az elmúlt évek tapasztalataiból talán válaszolni vagy beszélgetni vagy felvetni olyan dolgokat ,melyeket mi a méhészkedésünk során észrevettünk, esetleg utána néztünk, vagy mi is részesei voltunk.

Melyiket szeressem,? ez volt a feltett kérdés. 

Volt, van a magyar  szürke méh ,amelyekből már egyre kevesebbet lehet látni,de több száz évre visszamenőleg  olvashatunk róla.Ez a méh az ország éghajlatához szokott kedvelt fajta volt.  

Az évek során már egyre kevesebb egyed található belőle. Megjelentek az idegen keresztezésből az olasz ,bánáti méhek ,melyeknek a főjellegzetessége a feltűnő szín, mely narancssárga citrom sárga.

Míg a bánáti méhek potrohán a két  felső gyűrű narancs sárga, az olasznál  citrom sárga.

Ezenkívül nem számot tevő egyedben találunk ciprusi méheket, amelyek gyönyörű sárga  az egyik része,  a másik fekete.  

A magyar méhészek hamar megismerték,és mert nagyon haragos ,támadó, nem volt közkedvelt már nem tenyésztik.

Nekünk két éve amikor a férjemet a betegség levette a lábáról az egyik családunk szinte kezelhetetlen volt, agresszív lett  valószínűleg hogy olyan herék vették körül amelyek ilyen tulajdonságúak voltak.

Az olasz méhekre a sárga szín  a jellemző  de nálunk inkább a  kereszteződés figyelhető jobban  meg . Feljegyzések alapján,  hamar kezd fiasítani de hamar abba is hagyja és rajzó hajlamú.
Mi     és azt hiszem a hazai méhészek zöme a krajnai méhvel dolgozik.Igaz hogy már ez sem tiszta vérvonalú, mivel a herékkel, esetleg a cserékkel ,már hígítottuk a fajta eredetiségét.

Sajnos már erre a fajra is elmondható, hogyha megszorul  ,és az anya bőven petézik  méz is van akkor  megindul a rajzása és bizony nehezen állítható  meg.

Valamelyik évben egy más vidék klímájából kinevelkedett  anyákkal szerettük volna a családokat frissíteni. Sajnos a beadott anyákat  a mi hibánkból nem fogadták el.

Bizony még mi is követünk el olyan dolgokat, melyeket  ha kezdő csinálná  ,még elnézhető lenne.

Keressünk  méhészbarátot az ország másik részéből , levelezzetek ismerkedjetek és ha van ilyen igaz  méhész, akiben te is és viszont maximálisan megbíztok, cseréljetek heréket, esetleg anyákat te neki, ő neked és  a vérvonal frissítés ezzel megoldva.

Kérdéseiteket örömmel fogadom és igyekszem  megválaszolni.

Az Ignácz keret üresen és műléppel és a kissé megkopott szürke .kaptárjaink egyike.

.

Táborozás

Az utolsó bejegyzést kissé hiányosnak éreztem .  A cím is magyarázatra szorul.

Egyértelmű hogy sajnos az időjárásnak ki vagyunk szolgáltatva ,ami a méz hozam rovására megy .

Volt egy kissé fagyos tavasz, ami  megmutatkozott az akácvirágzásban és a hordásban is. Az igaz hogy voltak ettől sokkal ínségesebb  időszakok is, mikor az akácra való vándorlás hozama még vödörben sem volt megmutatható. A három hét  alatt sem az eső nem kímélt bennünket sem a szél nem hagyott alább. Ilyen viszonytagságos időket többször átéltünk.Mit tehettünk:  vártuk a jó időt hogy a méheink tudjanak mézet hordani

De mindig bizakodtunk!Majd holnap, holnap talán elindul a hordás!

Az ötven év alatt nagyon sok holnap volt .

Ezt azért írom  mert a mostani időjárás elég mostoha volt eddig.

Akik a napraforgóra vándoroltak kissé bánatosan nézik a napi egyenleget ami nem akar emelkedni. 

Türelem! 

A méhek is haragosak mivel a hűvös idő nem megfelelő a nektár képződésre, és bizony alaposan meg kell dolgozniuk a napi betevőért.

A napraforgó három- négy  hétig virágzik és ha sikerül olyan táblát kifognotok akkor csak a jó idő és a megfelelő népesség kell,és máris gyűlik a méz. 

A  virág tányérja 8-10 napig ad nektárt ,a széléről befelé  mézel.(Persze,ha jó mézelő)

Amikor megegyeztek a föld tulajdonosával  sajnos nem mindig kapunk,kaptok  teljes értékű választ arra vonatkozóan, hogy jól mézel-e.

A tulajdonosnak a méhek minden képen hasznot hoznak. Megnövekedik a magtermés, hogy lesz-e mézed vagy nem? Bízzunk benne.!

Ma 2015 ben olyan technikával tudnak a méhészek dolgozni,  hogyha ez  a tábla nem hoz eleget felpakol és másik területre vándorol.. Minden adott hozzá! 

Ez a kicsi ország  hihetetlen dolgokat produkál a megyéken belül.

A jászságban remek idő, a nógrádi hegyek között szél, a Dunántúlon esik,  lenn az Alföldön  pokol. 

Amikor ezt a blogot el kezdtem írni  szerettem volna mindenkihez szólni, átadni, ajánlani a tapasztalatainkat ,hiszen ez nem megy egyik napról a másikra.

A méhészkedés nagyon összetett dolog és a könyvek olvasgatásához  nagyon  nagy szükség van egy- egy tapasztalt oktatóra aki segít eligazodni ezekben az ismeretlen kérdésekben.

Sajnos  kialakult egy önző társadalom  ahol  bezáródik az ajtó.

Végeztem egy kis felmérést.!

Hihetetlen de Magyarországon  egy millió méhész van , vagy legalábbis annak mondja magát, ebből a hivatásos méhész 320000 .

Nagyon kíváncsi volnék hogy az utolsó öt évben   hány fiatal végezte el a méhész  kurzust amit  megyéken belül  ingyenesen indítottak, és méhész szakemberek  végezték az oktatást. 

A méhészkedéshez eltökéltség  elkötelezettség  s a méhek szeretete szükséges.  Nem árt ha gyermek korában volt valamilyen kapcsolata  a méhekkel.

Amikor azt írtam hogy a mai világban nem nehéz egyik tanyáról a másikra vándorolni eszembe jutott, amikor a nehéz közel 90 kgos kaptárakat már  haza készülve  vasúti sínen toltuk fel, majd a teherautón  elrendezve  fáradtan éjszaka elindultunk a rakománnyal. 

Volt amikor nagy boldogsággal , volt amikor a méz hiánya miatt nagy bánattal. 

 Minden méhész szezon új kihívást  jelent és  ne felejtsétek,   hogy minden év más ,  bizakodni kell ,hogy a következő év jobb lesz . 

     

Rossz idő, bánatos méhész haragos méhek

Most nincs jó hangulat! Sajnos az idő megtréfál bennünket, a hiányzó mézmennyiség amit a kedvezőtlen májusi napok miatt a méhek nem tudtak behordani , veszélyben van.

Van egy közmondás.Ha július nem főz,Szeptember éhen marad.

A kinyílt napraforgóra vándorolva a hangulat   kissé borúlátó. A több száz méhész a több ezer méhcsaláddal együtt az eget kémlelve  várva várja  a megfelelő időt, napsütést  . Mint a szélkötő Kalamona próbáljuk a szelet megfékezni., Mikor a ki-ki kukucskáló nap egy kicsit melegebbé teszi a levegőt akkor a kapuban várakozó hadsereg kiszabadul, hogy munkába álljon de újabb  szél lökés  visszatereli a szorgoskodó méheket.

A napraforgó mézelése páradús idő legalább 28-30 fok, szél nélkül. 

Nagy hordás hiányában a kaptárban a család folyamatosan dolgozik  A dajka méhek nagy figyelemmel tisztogatják a lépeket.  Etetik az álcákat,  várják, hogy a dolgozók haza hozzák a nektárt és a garatmirigyeivel átalakítják mézzé.

A fiatal méhek  pár nap után válnak munkás méhvé, addig mint takarító ,kiszolgáló személyzet a kaptárban szorgoskodik.Ez nagyjából három hetet jelent,akkor elhagyja a kaptárt és  mézet virágport fog gyűjteni. 

A családban  az anya körül kiszolgáló személyzet akik etetik tisztogatják  folyvást megy a munka. 

A méhek olyan társadalmat alkotnak hogy  az emberek példát vehetnének róluk.

Szervezett kolónia ahol mindenki tudja a saját feladatát.

Amikor ilyen vontatott a méz gyűjtés, a hordás,  az anya sem tétlenkedik.Végig pásztázva az üres sejteket  belepetézik,és bizony előfordulhat főleg, ha  fiatal  az anya hát nem nagyon marad hely  a keretekben a méznek. 

Amúgy  tudjátok, hogy  az idei anyának milyen a színe? KÉK!

Az anyákat minden évben más színnel jelzik.Tehát 2015-be  kék,  jövőre fehér színű lesz.

Van  egy jelzés technika :öt évente tehát 20-ba

lesz amikor újból kékkel jelöljük az anyát.

Így tudjuk megjegyezni könnyen,  Piros alma, Zöld levél ,Kék ég,Fehér  felhő,Sárga nap.

A fiatal kezdő méhészeknek nagyon ajánlani tudom, hogy az anyát jelöljék meg .Sokkal könnyebben dolgoznak ilyen esetben és nem fordulhat elő hogy az anyát elveszítsük.

Mint írtam a kaptárban megy a munka : és ez nem mindig átlátható.

Sajnos vannak olyan esetek hogy neki áll bölcsőket húzni. 

Ez főleg a vontatott hordásnál fordul elő.

Nem tudom valahol írták, hogy ilyenkor lehet a kereteket szépen kiépíttetni, sőt előfordul rajzás ,anyaváltás. Ehhez nem tudok véleményt mondani ,lehet.

Mi   új anyákat akácon neveltetünk. Többéves tapasztalat, hogy  akkor  van a legjobb állapotban a család. Nincs lestrapálva, sok szép fiatal méh,akik felkészültek a kihívásokra szép bölcsőket építenek,  nem kapkodnak,  új keretek,  méz, nyugodt állapot.

Vissza a napraforgóra.! Több éven keresztül jártuk a  vándorlásaink során a különböző táblákat.

A legjobb teljesítmény  egy  nagyon meleg nyári hordás . Szépen gyűjtöttek nagyon jó mézelő táblára sikerült  lepakolnunk. Persze a nagy mennyiség sok munkával jár, és ha csak bódéban tudsz pergetni és ott 52 fok van !!

Nagyon sok laikus ember van, aki a méhészekben egy tehetősebb embert lát, de nem látja  a hozzárendelt,  a velejáró munkát és bizony ha az irigység fájna hát ordítana.

Az utolsó években már kockázatos volt az erdőben élés az említett okok miatt. Sok minden előfordulhat amikor az alvás fázisában vagy . Már nagyon sokan gondoskodnak egy egy négylábú  vigyázóról ajánlom nekik nálunk is sokáig volt kísérő. 

 Folytatom! 

Ajánlás mindenkinek

Amikor elhatároztam, hogy a régi  méhes emlékeimet összefoglalom és átadom nektek nem gondoltam ekkora érdeklődésre.

Nem szeretném a tőlem sokkal tapasztaltabb méhészeket megbántani sok mindent nem tudok még a mai napig sem.   Esetleg én másként  adom át a saját tudásomat a  méhekkel való életemből de mindenkinek van saját szisztémája ami alapján dolgozik  a családokkal. 

Most egy kicsit a napok eseményeiről.

Ahogy írtam az évek alatt.   Megtapasztalt időpont, amikor a napraforgóra vándorolunk. Megérett a fekete ribizli lehet szedni ez kb július 7-10 között.

Gondolom már mindenki elvándorolt ilyen- olyan távolságokra kiszemelve egy -egy jó napraforgó táblát.

Most, hogy volt egy kiadós eső( nem tudom minden terület kapott-e) a nagy hordásra várunk. Igen mi is! Bár ahogy írtam mi nem vándorolunk,   de  nem messze tőlünk elég nagy a föld terület ami napraforgóval van bevetve. Ebből várjuk a téli beteléshez szükséges mézet.

Persze nálunk fennáll  annak  a veszélye, hogy  az ilyen nagy távolság esetén nem bírnak elég nektárt behordani

A méheknél a hordás majdnem olyan, mint az autóval a mi  utazásunk.

Mi elindulunk bizonyos mennyiségű benzinnel , ami bizonyos távolság megtételére elegendő.

A méhek felszívnak magukba  mézet és ezzel elkezdődik számukra a munka.Ha nagyon messzire kell szállniuk  és nem találnak elegendő nektárt, most történetesen a napraforgóról van szó akkor  már  haza nem bír jönni s elpusztul.

Így a méh család megfogyatkozik.

A másik verzió,  a méh érzi, hogy fogytán az ereje és a legközelebbi kaptárba bekérezkedik, és így akkor sem jön haza.  Az biztos hogy a napraforgóra való vándorlás vegyes érzelmeket vált ki a méhészekben .Egyrészt  élelem forrás a téli beteleléshez,  másrészt sajnos az akác méz bizonytalan gyűjtése miatt nem lehet kihagyni a napraforgó mézet

Volt  hogy hatalmas eső után mentünk a lepakolt kaptárjainkhoz. Ez azt hiszem Füzesabonynál volt .A kaptárak aljáig ért a víz  csak 30 cm es a lábak miatt nem folyt be az eső.

Emlékeztek erre az időszakra?   Akik a Körösökön voltak azoknak teljesen tönkre ment az állományuk elvitte az ár.!

Amikor a a füzesabonyi táblát megláttuk hát a sírás ami szorongatott. Az egész a földön feküdt, és mivel az idő  olyan volt, a hordás vontatott, hát a családok alaposan megtréfáltak bennünket Kibontva a kaptárakat  bölcső bölcső hátán. Pergetni készültünk de a bölcsőkből sorra kikelő anyák miatt ez a nap a kalitkázásról szólt .

Az anyák félve, hogy megöli a legerősebb a leghamarabb kikelt anya nem bújik elő addig míg nincs biztonságban.  Mikor egymásnak felelgetnek !! Hallottátok  már mikor az egyik kvákog és a  másik felelése a tütülés.??, Hihetetlen élmény!!

Tehát nem volt pergetés.  Találtunk egy szerencsétlen rajt ,ami az egyik napraforgó tányérjára ült le .

Kérdezhetitek, hogyhogy nem őriztük a méheket s nem voltunk ott éjszaka sem.  Ebben az időben még nem volt divat a kaptárak ellopása és mivel mi Ignácz-zal dolgoztunk nem nagyon ismerték ezt a fajtát s nem kellett. Az eső miatt az útszélén álló kocsit bezzeg! Már körül állva bámészkodtak , hogy mit szerettek volna  ? Jobb nem gondolni rá.

Említettem egy korábbi írásomban, hogy két éve fiatal kezdő méhészek vettek tőlünk ilyen kaptárt és tavaly írták hogy loptak tőlük, de csak a NB fajtát.

Tőlünk vasgyűjtők lopták el a kaptár mérlegünket.Folytatom!

   

Július Szent Jakab hava

Már többször említettem, hogy mi már nem vándorolunk.A vándorlásaink során   nagyon sok helyen megfordultunk.
Minden letelepedés más volt.

Egyszer kétszer sikerült olyan helyet kifognunk ahol úgy éreztük magunkat, mintha otthon lennénk. Persze ennek ára is volt .Említettem hogy  a vándorlásra hosszú listával  készültünk. Ahogy összekészítettem a felírt dologból valamit,  kihúzva  és így tovább.

A tanya  kialakításával  minden a helyére kerül. A vízzel teli kannák, a  felpakolt élelmiszer,ami előre elkészített  ételekből,  a minden nap használt liszt cukor  kávé tej  fűszerek  szalonna.

Ágynemű,  egy nagy lavór! hogy milyen jó volt benne megfürödni egy -egy nehéz nap estéjén!

A főzés is nagyon nomád körülmények között zajlott, négy tégla, bogrács s készült az étel! A debreceni illetve a téglási erdőkben ettem először (slambucot ).Nem így kell írni? 

A hosszú időt, három hetet általában az akácon töltöttük, de  nem volt ritka  ennyi  idő a napra forgón sem.   Felügyelet nélkül sosem hagytuk az állományunkat. Hiszen minden vagyonunk ebben  volt.

Sajnos egyre másra hallani  hogy innen onnan ellopják a családokat. Hát ez nagyon lesújtó mivel a sok év  megfeszített munka tűnik el egyik pillanatról a másikra.

Amikor egy két nap elteltével a méhek megnyugodtak és mi is megtaláltunk minden olyan dolgot ami a napi munkához kellett, a mindennapi feladat a méhek figyelése, mozgása  rendezgetése volt ..Ezek a rutin feladatok csak akkor voltak kissé bonyolultak és majdnem lehetetlenek amikor a még nem egészen két éves  gyermekünk is velünk volt a vándorlás ideje alatt.

Mondtam hogy ez az időszak nagyon nomád körülmények között történt!

Ne feledkezzünk el a lényegről a méhek fontossága volt az első. A hordás miatt vagyunk itt

mézet szeretnénk velük gyűjtetni. 

Erre készülődünk  januártól, hogy olyan családjaink legyenek amik bomba erősek.  

Általában a tanya kialakításánál a döntő szempont, hogy  elérhetőek legyenek amik a napi feladatokhoz szükségesek.

Sajnos nem mindig tudtuk átlátni az állományunkat  (,nem panasz). Ugye középen a bódé,  két oldalt  a kaptársor és bizony volt mikor vagy egyik vagy a másik becsapott.

Mindig figyeltünk arra, hogy amikorra a méheknél kinyitjuk a kijárókat rögtön találjanak  vizet.

Ha elgondolkodtok miért is a víz a legfontosabb számukra.? 

 Közel hat óra amíg be vannak zárva ,és a gondoskodó  méhek  már a fiasítás  számára vitték az  vizet.

Ez az akácon nem jelentkezik ilyen S.O.S. nek .Ott az akác még harmatos, nektár, könnyebben átvészeli a fiasítás.

Ha nincs a közeletekben patak vagy valamilyen víz meder  a méheknek hatalmas területet kell bejárniuk miatta.Tehát első legfontosabb szabály gondoskodni itatóról!!

Ez a napraforgóra vándorláskor   még nagyobb feladat.!

Nagyon fontos még a jó helyre való letelepedés:Ne felejtsétek el most van a legmelegebb hónap és ha nincs árnyékotok, a méhekkel együtt fogtok szenvedni.

Mi ezt már megtapasztaltuk!Nem mindig lehet a szabadban pergetni csak akácon  és akkor bizony a  méhek miatt marad a bódé.+ 52fok.

A vándorlásnál a családokat alaposan figyeljétek, hogy melyikből  járnak többen vagy kevesebben és akkor lépni kell! Meg kell cserélni a kaptárokat azért hogy a hordás kiegyenlítettebb legyen .

Így a kijáró méh a gyengébb családot erősíti . Ilyenkor nincs veszekedés egy mézzel teli  fáradt méhet bármely család beenged.

Gondolom a napokban aki elhatározta, hogy letelepszik  napraforgóra már vagy ott van vagy  úton. Készítettem  a múlt héten  egy- két képet,  most kezd nyiladozni szerintem senki nem késett még  el!  Sok sikert mindenkinek.!! És egy számunkra kedves kezdő méhészkedésünkről készült nagyon régi fotó. 

         

Vándorlás múlt időben!

Tegnap említettem irány Nagy Kőrös.! A rakomány épségben megérkezett  megtörtént a lepakolás  éjszaka háromra,  kis rövid alvás és a kora reggeli órákban  a kijárók nyitásával elindult egy,  a méhek számára boldogságos időszak:  a hordás.  Mivel ezeket az élményeket leírásokat  jeleztem, hogy  nem időrendben  adom közzé így kisebb nagyobb elcsúszások lehetnek a mostani  időhöz képest.

Gondolom nálatok,  méhésztársaimra utalok elindult a napraforgóra való vándorlás.   Az utam során több táblát lefényképeztem és még itt nagyon a kezdetén van a virágzás. Képek.

Tehát ez a vándorlás nem az a vándorlás ahol ti most vagytok   erről  később!

Nagy Kőrös .GAZ 51- sel  magas rakománnyal teli reménnyel fáradtan.

A régi időkben elengedhetetlen volt  az, hogy  a  méhész tanyákat  fel ne keressük. Nem tudom ez még élő szokás vándorló méhészek?

Mindenki mesélt a kezdetekről  arról hogy ki hogy csinálja  még a gyomaendrődi  gyékényes,  kaptárakat is megismertük ,egy kicsit iszogattunk   és legközelebb őket  láttuk vendégül.

Nagyon elámultak  amikor  bemutattuk a mi Ignácz kaptárjainkat ,   kevesen ismerik. 

Amúgy aki olvassa a blogot, van valaki aki már látott ilyen fajta kaptárt? Esetleg ismerősök között , hallottatok róla?

Mivel a nagy munka a vándorlás elején ,közepén  és a végén van  a közbeeső idő  barangolásokból  az erdő megismeréséből  áll.Nem akarom részletezni  az elején lepakolunk a közepén pergetünk rendezzük a családokat, a végén a hazamenetel.

Már ekkora sikerült egy  Trabant Kombit vennünk és a napi dolgokat azon szállítottuk. 

Találtam egy tanyát ahol   eladó kismalacok voltak. 

Sajnos ez  az idő  a két- három lábon állásról szólt. Mindenbe belefogtunk, hogy egy kicsit jobb életünk legyen.

Nyulakat, disznókat,tyúkokat tartottunk.

Tehát elmentem a tanyára kismalacokat venni.  A tanya tulajdonosa  rám bízta  a választást. Három malackát kiválasztva  megemlítette, hogy ne lépjek be az ólba majd ő beteszi a Trabantba .Későn szólt.! Az egyik már a kezemben,  majd jöttek a többiek is Bolhástól .De olyan rengeteg volt bennük, hogy még otthon

 egy hónap múlva is találtam .. Most viszont a kombiban vannak   bolhástól  mindenestől.!!

Ki ne ismerné a Trabantot ahol a benzin csap csak egy fordulat és el van zárva.?  

Eredetileg  a csomagtérbe raktam a malacokat, de átkászálódva  előre kerültek  mind a hárman. Ott visítoztak,  ugrálgattak, a lábammal nem győztem odébb tologatni őket s megyek a vándor tanyánkra az erdőn keresztül   és egyszer megáll a Trabant.!

Addig farolgattak addig nyomakodtak míg elzárták a benzin csapot.

Most vissza emlékezve csak a mosoly amit előhoz de azt a bolhás időszakot nem kívánom senkinek.. 

És hogy mi lett a malacokkal?  sajnos ezek vaddisznó apától születtek.Talán egy nagyobbra megnőtt, egy elpusztult és a kis vadat  megsütöttük.

Ez a három kismalac története. Folytatom!

Majdnem 14000.

Furcsa a cím igaz?? Hát nagy boldogsággal tölt el hogy ilyen nagy számú megtekintést értem el a beírásommal, a" Segítség méhész lettem" blogommal. Még nagyobb lenne az örömöm, ha  egy kicsit többen mernének kérdezni a méhészkedéssel kapcsolatban.

Ahogy már említettem  nagyon régen foglalkozunk méhekkel ,és a méhészkedés  koronája  a vándorlásaink voltak.

A visszaemlékezéseimet nem időrendi sorrend szerint osztom meg kedves méhésztársaim, mivel abban az időben  a munka mellett  elég leterheltek voltunk s nem tudtam naplót vezetni a napjainkról.Természetesen a méheink állapotát  minden egyes kezelésnél feljegyeztem , hogy a változásokat  később ellenőrizni tudjuk,

Az eleinte pár méhcsalád évről évre növekedett ,ez  a fejlesztés olyan volt mint a drog nehéz leállni vele. Bocsi lehet hogy rossz hasonlat   hála az égnek mi nem éltünk vel!. 

 Az évek során nagy változások voltak .Az eleinte 10 család lassan már elérte  a  harmincat , a negyvenet 2000 ben már 73 méhcsaládunk volt és ezt még  2005-ig  növeltük .A legtöbb 85 család volt. 

Abban az időben  nem volt könnyű kezelni  ennyi családot!

Az akkori körülmények a gépesítés a pénz a támogatás hiánya ez mind hiányzott. 

Milyen jó a mai fiatal kezdő méhészeknek!. Vissza nem térítendő támogatás, ingyenes tanfolyamok, és a sok-sok gép ami most lehetővé teszi a nagyobb méhcsalád tartását.

Ezekkel a lehetőségekkel szerintem öröm a munka.

Na de  nincs itt helye panasznak!!.Megoldottuk, fiatalok voltunk erősek ,kitartóak és szerettük , szeretjük  a méheket.

Azt tudni kell és gondolom akik olvassák helyeslik is amit most írok: aki méhész akar lenni azoknak:  lakatos, hegesztő, asztalos, sofőr szakmához érteni kell. Említettem hogy az első vándorlási időket másokhoz csapódva tettük. Ennek volt jó és volt rossz oldala is.

Amikor sikerült a GAZ 51 est megvenni akkor miénk volt a világ!

Említettem hogy a méhész egy kicsit hegesztő de ugyanakkor leleményesnek is , tudálékosnak is kell lenni, csak így haladhat. 

Nem lehet más munkájára számítani meg kell oldani saját magának!

A GAZ 51es teherautót bemutatva :Bikaerős ,viszonylag rövid, de magas platós, nagyevő jószág.

Ezekkel  a teher kocsikkal az orosz tajgákon  oldották meg a  szállítás nehéz terheit.

Na ezt kell felpakolni ! A család két férfi tagja  csigafelvonót szerkesztett, hegesztett, és ezen húztuk fel a  nagyjából  üres 70kg-os kaptárakat

Míg el nem felejtem. Ignácz kaptárjaink voltak 98% -ban,  volt NB ,amit nem szerettem,nem ő volt a szívem csücske. Más méret,  más fiasítás,más méztér. Ha a  keretet  meghordták,  annak volt súlya. 

Tehát a vándorlásnál maradva mikorra  a kaptárakat elrakosgattuk,  kihasználva az utolsó centimétert is,már fenn van a bódé, az üres kannák a pergető, hát félelmetes látvány!

Ehhez a rakományhoz egy nagyon jó  gépkocsi vezető  kell! Volt,Van!!

Ezek az élmények, emlékek olyan élénken vannak előttem, hogy szinte megfoghatóak. 

Irány Nagy kőrős!! Folytatása következik!