2015. június 21., vasárnap

Ötven év és még !még!

Amikor az elmúlt évekre visszatekintek,  gondolataimban  folyamatosan az emlékek bukkannak fel. Nem gondoltam volna  hogy ennyire meg tud fertőzni valakit a méhek világa.
Magamnak sem mertem sokáig bevallani, hogy én, az emlékeim leírásával kapok egy pluszt ami,talán hiányzott az életemből.
Gondolom ezért írnak regényeket írják meg az önéletrajzukat, hogy a hiányt pótolják.
A hosszú évekre  ami kemény tanulásokból, kudarcokból, sikerekből nehéz munkából állt, mégis úgy tekintek vissza mint  mint egy megvalósult, megelevenedett mesére.
Ki hinné hogy még ezek is boldoggá tudják tenni  az emberlányát? Pedig így van!!
A telek szorgalmas munkával teltek főleg a főméhész a férjem ténykedett , mivel aki méhészkedni akar ,szeretne, annak mindenhez kell érteni.
Olvassátok fiatal kezdő méhész tanulók, kollégák??
A méhésznek asztalosnak,  szerelőnek,  hegesztőnek sofőrnek, mostani szóval logisztikusnak, koordinátornak kell lenni.
Amikor elérkezett az április és a borsodi tél már enyhült  a méhek a tisztuló repüléskor elmesélték a három vagy annál több hónapos rabságuk történéseit. Ezzel  a kaptárbontáskor  szembesültünk.
Természetesen nem mindig hiánytalan volt a telelés! Sajnos áldozatokat követelt a hideg, a  hosszú  kaptárban lét esetleg az élelem, a virágpor hiánya.
Egyik írásomban foglalkoztam az étrend monotonságáról.Amikor a méhek egyhangú élelemre vannak ráutalva nagyon sok esetben  fellép a betegség jele.Ahogy említettem szükséges a választékos élelmiszer az életük során. Ha  az adott területen hiányosan tudnak hordani akkor aprócska méh kel,  vergődő rozzant szárnyú, beteg. 
Az egészséges, boldog,méh szép, megfelelő méretű  és ha az anya génjei   jó tulajdonságokkal bír nagyon jól hordanak.
Május ! Már nagyon készülődünk a vándorláshoz , de nyilván előtte fokozott tempóban készítettük fel a családokat a bőséges hordásra. Ha kellett egyesítettük, ha kellett lezártuk az anyát,  szóval mindent elkövettünk  a jó termelő családok kialakítására.
Mindez  munka mellett  mivel abban az időben nem engedhettük meg, hogy Csak a méhészet.
Maga a kezdés is költséges kaptárak  pergető,  tavaszi cukor, szállítás, ott lét  segéd erő (ha sikerült ) találni olyat aki teszi a dolgát.Persze ígérgetések  voltak  de  az is maradt . 
Hajdúhadházára szándékoztunk vándorolni  kölcsön teherautóval. Már ekkor, mivel ezek a visszaemlékezések nem időrendi sorrendben íródnak volt kocsink. 
Tehát: kölcsön kocsi :  a vezető megkapta a szükséges instrukciókat   Tankolj  , mi elöl megyünk   csak mindig utánunk  mi tudjuk  hol van a lefoglalt  erdő terület.
Már majdnem a célnál voltunk talán húsz kilométer hiányzott(,közben volt egy halálos baleset) (Hála Isten  nem nálunk! ) mikor hátra nézve  a teherautót szinte csak pislákolva vettem észre,és figyelmeztettem erre a dologra a férjemet hogy sehol a rakomány! 
Vissza  az úton ,hát jócskán kellett menni. 
Mit gondoltok  akik ezt olvassátok hogy mit is mondott a drága barátunk?? "Úgy néz ki hogy elfogyott az üzemanyag!!!!" Hát EZT! Hogy is fogyhatott el mikor kifizettem oda-vissza útra a gázolajat. Hát igen az emberi kapzsiság határtalan. Nem tankolt..
Mivel  üzemanyag nélkül  nem megyünk sehova a férjem és a sofőr visszamentek a legközelebbi kúthoz  ,én pedig egy szál magam a teherautó mellett a sötétben várakoztam,  hogy megérkezzenek. Ez volt az az időszak, mikor hol innen, hol onnan felbukkant egy -egy rakomány méhkaptár,  ebben az időben volt a vándorlás dömpingje :ÉN Legalább azt mutassátok meg hogy hol kell fényt adni ha hallok kocsi zúgást. 
Mondanom sem kell hogy a késés miatt már nem kelt fel a megígért segéd munkás, hogy a lepakolásban segítsen , ezért a mohó sofőr, hogy haza tudjon jutni kénytelen volt besegíteni ,Reggel háromra.
Istenem de nagyon elfárad az ember és a lánya egy ilyen éjszaka után! Pedig  hétkor már dolog van. Ezeknek a kaptárjainknak  olyan lábai voltak hogy ki-be kellett  tenni , nem ülhet a földön vagy a fűben, és ez csak a három hét kezdete. 
Mind emellett igazi nyaralásnak vettük  a sok munka sem törte meg a kedvünket és már alig vártuk az otthoni akácot,hogy az itt lepergetett méz még több legyen.
 A következő  feljegyzésemig olvasgassátok a szakkönyveket  ajánlok  azok közül amelyek nekünk is alapot adtak:De legfőképp keressétek a régieket akik talán tudnak tanácsokat adni a méhészkedés elsajátításához. Mindenkinek sok sikert!





  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése