2015. június 16., kedd

Június Szent-Iván hava.

Sosem hallottam arról hogy a júniust ,Szent- Iván  havának  nevezik. Gondolom a népi hiedelem során nevezték így, mivel szinte az év minden hónapjának van megjelölt neve.
A Medárd  most nem hozott nagy esőket sőt van olyan ahol nem is esett. Az akác pergetést már mindenki elvégezte , ki jobban, ki kevésbé örül az eredménynek.A tavaszi fagykár miatt azt hiszem nagyon pesszimista hangulat uralkodott a vándorlók körében,de azt hiszem  az elmúlt három évhez képest mindenki  levonta a következtetést :   jobb lett mint vártuk. A vándorlás a fenti megyékben nagyon szép eredményeket produkált.  Gondolom én?!
Az álló méhészeknek most nincs más dolga mint várni a következő  növények  virágzására. 
Mi lesz ezután? Ahol megmaradtak a hárs fák azok nagyon szépen kezdtek virágozni és azt hiszem most a harmadik év  után mézelt is. 
Ezt már nagyon vártuk! A méhek az illattól, nektártól bódultan járták az elsőként kinyílt nagy levelű fát és most virágzik a kis levelű hárs fa is.
Amikor, költözésre került sor,  különböző mézelő növényről gondoskodtunk méheink ellátására. Evódia,Szivarfa, Ecetfa, különböző gyümölcs fák:alma, meggy cseresznye, mandula, barack,  szilva, birs  ribizli büszke eper.. . A növényeink  között szerepel a facélia , a levendula  s őszre kapnak csemegeként csicsókát. Fontos megjegyezni,  hogy a tavaszi fejlődésre , bőven van fűz és persze az elmaradhatatlan sárga tengert képező pitypang
Ezekből a felsorolt, méhek számára fontos változatos  étkek a borsodi éghajlatban nem mindig adatott meg. 
Folytatva a vándor méhészek útját gondolom már nagyon sokan  vaddohányra települtek s várják az eső utáni meleget ami a nektár képződéshez szükséges.
Mi egyetlen egyszer  maradtunk kényszerből a vaddohányon  ami nem emlékezetes pozitív értelemben. Hogy milyen íze volt?? vettem egy üveg selyem fű mézet, megkóstolni.
.Megfigyeléseink szerint amikor a fekete ribizlit már lehet szedni,  megérett, akkor kell indulni .napraforgó méz gyűjtésére. ..
Aki vándorol annak nagyon oda kell figyelni ,hogy melyik fajtára telepedik le.
Bizony nem mindegy! Az évek során nagyon sok helyen kerestünk jó táblát de  nem mindig vált be a választásunk. Volt hogy  a kellős közepébe engedélyezték  a lepakolást . Széltében hosszában nem láttunk mást csak virágokat  Általában ellenőrizni szoktuk  a méhek repülését figyelve mennyi ideig marad egy- egy tányéron. Ha a méh körbe körbe járkál s rövid idő múlva elszáll akkor nincs nektár! Ezen tanyán szerencsénk volt, mert a méhek  a letelepedéshez 500-600 méterre találtak másik két napraforgó táblát: ami mézelt.
Egy másik területen , másik évben  a rajzástól bezsongott méhek  miatt kellett aggódnunk. Mivel fák nem voltak közelben a rajok a napra forgóra  telepedtek le  , nem győztük az anyák kalitkázását.Ezek a raj anyák nem mindig lesznek törzscsaládokban  jól petézők ezekben nagy a rajzási hajlam.
Volt viszont egy csodálatos szezonunk.  ahol a méheket olyan legelőre sikerült lepakolnunk,ahol  szemerkélő esőben  is szinte megállás nélkül  folyamatos  volt a hordás,  
Most azzal búcsúzom tőletek, hogy  kívánok nektek ilyen méh legelőt! 
Folytatom a vándorlással kapcsolatos visszaemlékezéseimet!






.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése