2015. június 19., péntek

A GAZ 51-es de előbb az első fuvarok.

Még nincs tíz éve, hogy a vándorlást abbahagytuk ,s nem készülődtünk . Maradunk.Nem készülődünk nincs lista amit napokig jegyzeteltem .
Isten őrizz hogy valami kimaradjon! Ami   ott fel volt írva az mindig szükséges volt a vándorlási  napokra.
Említettem hogy az első években kocsi nélkül  más segítségével vándoroltunk . A szükséges fuvart a régi teherautó volántól béreltük.Bizony voltak problémák abban az időben  nem rittyenthettünk, hogy mára vagy holnapra itt legyen értünk az autó.,amikor szabad lett a  vezetővel akkor jött. Hát nem mindenki volt erre alkalmas,  képes. Mikor a rakományt nagy üggyel bajjal sikerült  felrakni, majd hatalmas kötelekkel rögzíteni a sofőr (aki addig pihent mondjuk inkább aludt)  kikerekedett szemekkel ájuldozva sőt mondhatjuk elég kétségbe esve bámult a magas méh kaptár rakományra.
Hát még  a méhektől való félelem!. Persze ez nekik külön juttatást jelentett, így nagyon sokan bevállalták. 
Az elindulás sem volt zökkenő mentes, két ember a platón szorongott, ketten  a fülkében a sofőrrel .Akik fent utaztak azoknak a a rakomány  szilárdságára,  mozdulatlanságára kellett sasszemmel figyelni. 
Megérkeztünk az adott helyre ami GPS nélkül nem könnyű feladat.Éjszaka, már elmúlt éjfél keressük a kitett foglaló táblát, az út hepe-hupa, göröngyös,  hát milyen is legyen az erdőben a fák között a út?
Na akkor lepakolás! már az álmosságtól is alig láttunk  de a cuccnak le kell jönni. .
Nem mondtam, hogy először többen , később egy házaspárral mentünk évekig  az akác virágzásra. A közös utazás leginkább a költségek csökkentése miatt volt, s a segéd munkások bérének spórolása.  Ugye nem kell mondani mi voltunk akik le és felpakolták. 
Most érezzük a gerinc fájdalmakat. De hát abban az időben, fiatalok erősek voltunk miénk volt a világ.(Ez nem igaz)
A pergetés után telefon híján, be, az adott városba  s hívni  vissza felé fuvarra  a céget Ahogy írtam  akkor jöttek ha szabad volt a kocsi mi pedig kénytelenek voltunk várakozni az erdőben ahol  a szirmok már beborították a földet.



A pakolás után  már jócskán elmúlt éjfél, indulás ! Írtam hogy a sofőr mindig az volt aki vagy vállalta vagy csak ő volt szabad  , tehát nem mindig egy azon személy. A fülkében mi is elálmosodtunk ,( mi lányok) hátul a fiúk.Már kijöttünk jócskán az erdőből mikor arra riadtunk   fel
hogy cikk- cakkban megyünk . Fenn egy hatalmas rakomány és elalszik a sofőrünk.Jézus Mária!
Már a dal pontos címére nem emlékszem de teli torokból énekeltük, hogy" Rettentő jó dolog a kamping" A felébredés tökéletes, volt épségben hazaértünk. 
Amúgy a többéves vándorlás mindig  baleset mentesen zajlott  ami bizony visszagondolva  az emlékekre egy csoda!
Vándorlásainkról  szeretnék több fejezetben is beszámolni  mert minden egyes utazás más- más volt.
Most abban szeretnék a segítségetekre lenni, hogy a  vándor tanyára mindig jól felkészültek legyetek.i  Bár igaz, hogy a mai világban   mindent  lehet venni  egy telefon jön a segítség ,GPS, utánfutó, lakókocsi és még sorolhatnám  mi az amit mi nem tudtunk igénybe venni. Telefon nem volt ,kocsi nem volt   s a legfontosabb nem volt  elegendő pénzünk. Folytatom! Addig is járjatok szerencsével és sikereket kívánok

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése