Isten őrizz hogy valami kimaradjon! Ami ott fel volt írva az mindig szükséges volt a vándorlási napokra.
Említettem hogy az első években kocsi nélkül más segítségével vándoroltunk . A szükséges fuvart a régi teherautó volántól béreltük.Bizony voltak problémák abban az időben nem rittyenthettünk, hogy mára vagy holnapra itt legyen értünk az autó.,amikor szabad lett a vezetővel akkor jött. Hát nem mindenki volt erre alkalmas, képes. Mikor a rakományt nagy üggyel bajjal sikerült felrakni, majd hatalmas kötelekkel rögzíteni a sofőr (aki addig pihent mondjuk inkább aludt) kikerekedett szemekkel ájuldozva sőt mondhatjuk elég kétségbe esve bámult a magas méh kaptár rakományra.
Hát még a méhektől való félelem!. Persze ez nekik külön juttatást jelentett, így nagyon sokan bevállalták.
Az elindulás sem volt zökkenő mentes, két ember a platón szorongott, ketten a fülkében a sofőrrel .Akik fent utaztak azoknak a a rakomány szilárdságára, mozdulatlanságára kellett sasszemmel figyelni.
Megérkeztünk az adott helyre ami GPS nélkül nem könnyű feladat.Éjszaka, már elmúlt éjfél keressük a kitett foglaló táblát, az út hepe-hupa, göröngyös, hát milyen is legyen az erdőben a fák között a út?
Na akkor lepakolás! már az álmosságtól is alig láttunk de a cuccnak le kell jönni. .
Nem mondtam, hogy először többen , később egy házaspárral mentünk évekig az akác virágzásra. A közös utazás leginkább a költségek csökkentése miatt volt, s a segéd munkások bérének spórolása. Ugye nem kell mondani mi voltunk akik le és felpakolták.
Most érezzük a gerinc fájdalmakat. De hát abban az időben, fiatalok erősek voltunk miénk volt a világ.(Ez nem igaz)
A pergetés után telefon híján, be, az adott városba s hívni vissza felé fuvarra a céget Ahogy írtam akkor jöttek ha szabad volt a kocsi mi pedig kénytelenek voltunk várakozni az erdőben ahol a szirmok már beborították a földet.
A pakolás után már jócskán elmúlt éjfél, indulás ! Írtam hogy a sofőr mindig az volt aki vagy vállalta vagy csak ő volt szabad , tehát nem mindig egy azon személy. A fülkében mi is elálmosodtunk ,( mi lányok) hátul a fiúk.Már kijöttünk jócskán az erdőből mikor arra riadtunk fel
hogy cikk- cakkban megyünk . Fenn egy hatalmas rakomány és elalszik a sofőrünk.Jézus Mária!
Már a dal pontos címére nem emlékszem de teli torokból énekeltük, hogy" Rettentő jó dolog a kamping" A felébredés tökéletes, volt épségben hazaértünk.
Amúgy a többéves vándorlás mindig baleset mentesen zajlott ami bizony visszagondolva az emlékekre egy csoda!
Vándorlásainkról szeretnék több fejezetben is beszámolni mert minden egyes utazás más- más volt.
Most abban szeretnék a segítségetekre lenni, hogy a vándor tanyára mindig jól felkészültek legyetek.i Bár igaz, hogy a mai világban mindent lehet venni egy telefon jön a segítség ,GPS, utánfutó, lakókocsi és még sorolhatnám mi az amit mi nem tudtunk igénybe venni. Telefon nem volt ,kocsi nem volt s a legfontosabb nem volt elegendő pénzünk. Folytatom! Addig is járjatok szerencsével és sikereket kívánok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése