2015. június 12., péntek

Forró nyár!

Nagyon ritka  amikor a Medárd nem hoz esőt .Most  szaharai  száraz meleg van. Vissza tekintve az  elmúlt évekre amikor levándoroltunk Nagy kőrösre Jászberénybe, Hajdúhadházára, Téglásra, Vámospércsre, Lajosmizsére ,Hejőpapira, Maklárra Dormándra, soroljam  még?Most már csak az emlékek hozzák elő a jó időt, rossz időt amiben volt részünk bőven. Az első éveket nagyon lazán vettük a fiatalság már csak ilyen. Debrecenbe jártunk  a fürdőbe  várost nézegettünk, igaz akkor még nagyon kezdetleges állományunk , felszereltségünk  volt. Kipróbáltuk a közös vándorlást mivel akkor  másik méhészekkel fogtunk össze. De jó volt bár ahogy már írtam kicsit mindig mi húztuk a rövidebbet / Pergetés utolsónak/  Sőt volt, hogy nem is tudtuk elvenni a mézet mert odalenn leégett az akác  na nyomás haza Borsodba,! ott pedig nem lévén hordás  a bódéba füstöléssel próbálkoztunk. Hát  nem kívánom azt senkinek!  A füsttől majdnem megfulladtunk a méhek pedig nagyon haragos kedvükben voltak Azt hiszem leírom  milyen is volt az a bódé: Farostlemezekből  készült házikó melyeket lapokban vittük a vándorlásra, ott pedig a sarkokat csavarral összefogtuk, a lemez tetőt rácsúsztattuk ajtón ,ablak  és ebben húztuk meg magunkat az ott létünk alatt. A vándorlás második legfontosabb dolga, ennek a bódénak a felállítása volt. Ezután kipakolás  berendezkedés  ,a sok cuccnak körülöttünk volt a helye. Még nem volt meg a GAZ 51 esünk, de volt egy Skoda Oktáviánk amivel a repcén a sárban elakadt   más méhészeket segítettünk ki. Ha repcére, napraforgóra mentek  gondoskodni kell itatóról  nagy mennyiségű vízről , hogy a méhek  betudják vinni a számukra fontos elemet. Nehogy úgy járjatok mint  egyszer mi :sajnos nem voltunk elég körültekintőek és olyan helyre telepedtünk le napraforgóra ahol  szőlő termesztés  ami még nem lett volna nagy baj   de permetezés volt. Gondoskodtunk mi  megfelelő itatásról, de milyenek a méhek, ahol  víz van mennek rá. Sajnos vegyszeres volt. Ott megfogadtuk szőlő közelébe  SOHA. Ez az az év volt amikor amúgy is megjelentek az atkák. Soha nem látott ellenség! Sajnos ez az év volt az  amikor az ismeretlennel harcba kellett szállni.Szinte egy méhész nem volt az országban aki nem hogy látott  talán nem is hallott róla  és ez  nagyon meg gyérítette  az állományt Az akác pergetés talán  a Jászberényi erdőkben volt sikeres bár volt úgyis hogy üresen jöttünk haza .Szomszéd  megjegyzés: Na mi van  elvittétek nyaralni a méheket??.  Minden  lenn  töltött idő után próbáltunk  valamilyen jobb területet keresni  nyári legelőre de a klíma hidegebb  az erdő gyér volt. Az egyik évünk majdnem  katasztrófával végződött.Semmit nem találtak a méhek amivel a családot fenn tudták volna tartani. Olyan szegények voltak, olyan kevés volt a mindennapi hordásuk, hogy ezt az évet több mázsa cukorral  tudtuk csak megoldani. Sajnos a vándorlás során volt olyan repce tábla ahova pénteken lepakoltunk és kedden jött a felszólító levél pakoljunk , hurcolkodjunk   nem maradhatunk. Nagy bukta !az akác még sehol ,de hát inkább lefelé mint vissza haza!  Volt egy év amikor a méheket  haza  pakoltuk  de nem az ő megszokott helyükre. Mondjuk a 9-est  a 23-as helyére  a 10-est  a 9-es helyére.!Az egy borzasztó helyzetet hozott, mert mindenki a régi helyét kereste de ott  nem engedték be,   egymást ölték le. Hát bizony ezekre is érdemes figyelni mert a méhek nagyon okosak.Egy esetben szabad helyet cserélni, ha nagy a hordás és egy gyengébb családnál nincs elegendő kijáró méh akkor egy erős családdal  átcseréljük..A kijáró méhek a erősből  a gyengékhez  fogják hordani a mézet és nem lesz öldöklés.Ezeket a szép  vagy keserves emlékeket  egy csokorban szeretném a  kezdő fiataloknak ajánlani  hogy milyen volt a méhészkedés akkor és hasonlítsátok össze   hogy most hogy csináljátok. Folytatom! Ajánlok még olvasmányt!De meg van Őrösi is 1968-as kiadásban.


  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése