Nagyon ritka amikor a Medárd nem hoz esőt .Most szaharai száraz meleg van. Vissza tekintve az elmúlt évekre amikor levándoroltunk Nagy kőrösre Jászberénybe, Hajdúhadházára, Téglásra, Vámospércsre, Lajosmizsére ,Hejőpapira, Maklárra Dormándra, soroljam még?Most már csak az emlékek hozzák elő a jó időt, rossz időt amiben volt részünk bőven. Az első éveket nagyon lazán vettük a fiatalság már csak ilyen. Debrecenbe jártunk a fürdőbe várost nézegettünk, igaz akkor még nagyon kezdetleges állományunk , felszereltségünk volt. Kipróbáltuk a közös vándorlást mivel akkor másik méhészekkel fogtunk össze. De jó volt bár ahogy már írtam kicsit mindig mi húztuk a rövidebbet / Pergetés utolsónak/ Sőt volt, hogy nem is tudtuk elvenni a mézet mert odalenn leégett az akác na nyomás haza Borsodba,! ott pedig nem lévén hordás a bódéba füstöléssel próbálkoztunk. Hát nem kívánom azt senkinek! A füsttől majdnem megfulladtunk a méhek pedig nagyon haragos kedvükben voltak Azt hiszem leírom milyen is volt az a bódé: Farostlemezekből készült házikó melyeket lapokban vittük a vándorlásra, ott pedig a sarkokat csavarral összefogtuk, a lemez tetőt rácsúsztattuk ajtón ,ablak és ebben húztuk meg magunkat az ott létünk alatt. A vándorlás második legfontosabb dolga, ennek a bódénak a felállítása volt. Ezután kipakolás berendezkedés ,a sok cuccnak körülöttünk volt a helye. Még nem volt meg a GAZ 51 esünk, de volt egy Skoda Oktáviánk amivel a repcén a sárban elakadt más méhészeket segítettünk ki. Ha repcére, napraforgóra mentek gondoskodni kell itatóról nagy mennyiségű vízről , hogy a méhek betudják vinni a számukra fontos elemet. Nehogy úgy járjatok mint egyszer mi :sajnos nem voltunk elég körültekintőek és olyan helyre telepedtünk le napraforgóra ahol szőlő termesztés ami még nem lett volna nagy baj de permetezés volt. Gondoskodtunk mi megfelelő itatásról, de milyenek a méhek, ahol víz van mennek rá. Sajnos vegyszeres volt. Ott megfogadtuk szőlő közelébe SOHA. Ez az az év volt amikor amúgy is megjelentek az atkák. Soha nem látott ellenség! Sajnos ez az év volt az amikor az ismeretlennel harcba kellett szállni.Szinte egy méhész nem volt az országban aki nem hogy látott talán nem is hallott róla és ez nagyon meg gyérítette az állományt Az akác pergetés talán a Jászberényi erdőkben volt sikeres bár volt úgyis hogy üresen jöttünk haza .Szomszéd megjegyzés: Na mi van elvittétek nyaralni a méheket??. Minden lenn töltött idő után próbáltunk valamilyen jobb területet keresni nyári legelőre de a klíma hidegebb az erdő gyér volt. Az egyik évünk majdnem katasztrófával végződött.Semmit nem találtak a méhek amivel a családot fenn tudták volna tartani. Olyan szegények voltak, olyan kevés volt a mindennapi hordásuk, hogy ezt az évet több mázsa cukorral tudtuk csak megoldani. Sajnos a vándorlás során volt olyan repce tábla ahova pénteken lepakoltunk és kedden jött a felszólító levél pakoljunk , hurcolkodjunk nem maradhatunk. Nagy bukta !az akác még sehol ,de hát inkább lefelé mint vissza haza! Volt egy év amikor a méheket haza pakoltuk de nem az ő megszokott helyükre. Mondjuk a 9-est a 23-as helyére a 10-est a 9-es helyére.!Az egy borzasztó helyzetet hozott, mert mindenki a régi helyét kereste de ott nem engedték be, egymást ölték le. Hát bizony ezekre is érdemes figyelni mert a méhek nagyon okosak.Egy esetben szabad helyet cserélni, ha nagy a hordás és egy gyengébb családnál nincs elegendő kijáró méh akkor egy erős családdal átcseréljük..A kijáró méhek a erősből a gyengékhez fogják hordani a mézet és nem lesz öldöklés.Ezeket a szép vagy keserves emlékeket egy csokorban szeretném a kezdő fiataloknak ajánlani hogy milyen volt a méhészkedés akkor és hasonlítsátok össze hogy most hogy csináljátok. Folytatom! Ajánlok még olvasmányt!De meg van Őrösi is 1968-as kiadásban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése