Sok év , sok kérdés kevés segítség!

Az évek során  nagyon sok  tapasztalatot szereztünk, és ezt nemcsak a szakirodalomból könyvekből, sajátítottuk el. Nem azt mondom, hogy a leírások , az újságok nem segítenek, de a tapasztalat, a konkrét  belelátás  a méhek életébe elengedhetetlen.

Mit várunk egy leírástól, egy információ olvasásától,  ha nem ismerjük őket közelről, ha nem ismerjük az élet ciklusukat ,ha nem ismerjük magát, a megismerendőt,  magát  a családot. 

Eleinte bizony a kezelések során voltak aggályaink . Természetes emberi dolog az újtól való félelem. 

A kezdeti időkben alaposan  beöltözve, mint egy mágikus szertartásra úgy készültünk a méh családok kezelésére.Pont ez a felkészülés ami megtanított, hogy a méheket nem lehet félvállról venni  tisztelni kell őket s kellő alázattal  kell bánni  velük.

Ezek a feltételek  ha  a kezdő méhészben nincs meg, sosem fogja érteni ,hogy hogy viselkednek a méhek a munka folyamán, és bizony alaposan elveszi  a kedvét azoknak, akik úgy gondolják hogy na essünk neki.

Tulajdonképpen ez  a hozzáállás szelektálja  a méhészek számát. 

Most képzeljük el , ha minden tanfolyamon sikeres vizsgát tevőből ,méhész válna?? Volt, van, aki a vizsgák előtt, alatt sem látott kaptárt belülről. Nem fogott keretet a kezébe, talán  megkülönbözteti a három egyedet  anya here, dolgozó de tovább nincs.!

A mi hosszú méhészkedésünk,  ami kisebb nagyobb kudarcoktól sem volt mentes,  folyamatos tanulásból állt. Sok mellényúlásunk, sok bakink,  sok megoldatlan tényező, ez mind  a tapasztalatlanság  miatt.

Sajnos a régi világ,  régi öregjei nem arról voltak híresek, hogy átadják a tudásukat nagyon nehezen nyíltak meg és bizony  sokszor csak a könyvek tanulmányozása ami  átsegített bennünket  egy- egy szakadék szélétől.

Én most úgy gondolom hogy az internetes videók,  s maga az internet  ami nagyon sokat segít a fiatal, igazán méhészkedni akaróknak és talán a mi korosztályunk egy kicsit többet is ad át a megszerzett tudásából. De kérdezzenek, ne szégyenkezzenek  ha valamit nem tudnak keressék  akik tudnak segíteni!. 

 Most azokhoz írnám ezeket a sorokat akik  készülődnek, vándorolni mennek. A napraforgó még alig egy méteres. Általában a július eleje olyan hetedike környékére nyílnak a fejek , és akkora már le kell telepedni A vándorlás két három hétig eltarthat és elengedhetetlen a méhek itatása. Mindenki  gondoskodjon megfelelő vízkészletről  és valamilyen alkalmatosságról ,

itatóról ami elérhető a  méhek számára. Nem szeretik a tanya gazdái ,ha  a náluk kihelyezett edényeket ellepik a szomjas méhek!

Mindenkinek eredményes vándorlást kívánok!

Ötven év és még !még!

Amikor az elmúlt évekre visszatekintek,  gondolataimban  folyamatosan az emlékek bukkannak fel. Nem gondoltam volna  hogy ennyire meg tud fertőzni valakit a méhek világa.

Magamnak sem mertem sokáig bevallani, hogy én, az emlékeim leírásával kapok egy pluszt ami,talán hiányzott az életemből.

Gondolom ezért írnak regényeket írják meg az önéletrajzukat, hogy a hiányt pótolják.

A hosszú évekre  ami kemény tanulásokból, kudarcokból, sikerekből nehéz munkából állt, mégis úgy tekintek vissza mint  mint egy megvalósult, megelevenedett mesére.

Ki hinné hogy még ezek is boldoggá tudják tenni  az emberlányát? Pedig így van!!

A telek szorgalmas munkával teltek főleg a főméhész a férjem ténykedett , mivel aki méhészkedni akar ,szeretne, annak mindenhez kell érteni.

Olvassátok fiatal kezdő méhész tanulók, kollégák??

A méhésznek asztalosnak,  szerelőnek,  hegesztőnek sofőrnek, mostani szóval logisztikusnak, koordinátornak kell lenni.

Amikor elérkezett az április és a borsodi tél már enyhült  a méhek a tisztuló repüléskor elmesélték a három vagy annál több hónapos rabságuk történéseit. Ezzel  a kaptárbontáskor  szembesültünk.

Természetesen nem mindig hiánytalan volt a telelés! Sajnos áldozatokat követelt a hideg, a  hosszú  kaptárban lét esetleg az élelem, a virágpor hiánya.

Egyik írásomban foglalkoztam az étrend monotonságáról.Amikor a méhek egyhangú élelemre vannak ráutalva nagyon sok esetben  fellép a betegség jele.Ahogy említettem szükséges a választékos élelmiszer az életük során. Ha  az adott területen hiányosan tudnak hordani akkor aprócska méh kel,  vergődő rozzant szárnyú, beteg. 

Az egészséges, boldog,méh szép, megfelelő méretű  és ha az anya génjei   jó tulajdonságokkal bír nagyon jól hordanak.

Május ! Már nagyon készülődünk a vándorláshoz , de nyilván előtte fokozott tempóban készítettük fel a családokat a bőséges hordásra. Ha kellett egyesítettük, ha kellett lezártuk az anyát,  szóval mindent elkövettünk  a jó termelő családok kialakítására.

Mindez  munka mellett  mivel abban az időben nem engedhettük meg, hogy Csak a méhészet.

Maga a kezdés is költséges kaptárak  pergető,  tavaszi cukor, szállítás, ott lét  segéd erő (ha sikerült ) találni olyat aki teszi a dolgát.Persze ígérgetések  voltak  de  az is maradt . 

Hajdúhadházára szándékoztunk vándorolni  kölcsön teherautóval. Már ekkor, mivel ezek a visszaemlékezések nem időrendi sorrendben íródnak volt kocsink. 

Tehát: kölcsön kocsi :  a vezető megkapta a szükséges instrukciókat   Tankolj  , mi elöl megyünk   csak mindig utánunk  mi tudjuk  hol van a lefoglalt  erdő terület.

Már majdnem a célnál voltunk talán húsz kilométer hiányzott(,közben volt egy halálos baleset) (Hála Isten  nem nálunk! ) mikor hátra nézve  a teherautót szinte csak pislákolva vettem észre,és figyelmeztettem erre a dologra a férjemet hogy sehol a rakomány! 

Vissza  az úton ,hát jócskán kellett menni. 

Mit gondoltok  akik ezt olvassátok hogy mit is mondott a drága barátunk?? "Úgy néz ki hogy elfogyott az üzemanyag!!!!" Hát EZT! Hogy is fogyhatott el mikor kifizettem oda-vissza útra a gázolajat. Hát igen az emberi kapzsiság határtalan. Nem tankolt..

Mivel  üzemanyag nélkül  nem megyünk sehova a férjem és a sofőr visszamentek a legközelebbi kúthoz  ,én pedig egy szál magam a teherautó mellett a sötétben várakoztam,  hogy megérkezzenek. Ez volt az az időszak, mikor hol innen, hol onnan felbukkant egy -egy rakomány méhkaptár,  ebben az időben volt a vándorlás dömpingje :ÉN Legalább azt mutassátok meg hogy hol kell fényt adni ha hallok kocsi zúgást. 

Mondanom sem kell hogy a késés miatt már nem kelt fel a megígért segéd munkás, hogy a lepakolásban segítsen , ezért a mohó sofőr, hogy haza tudjon jutni kénytelen volt besegíteni ,Reggel háromra.

Istenem de nagyon elfárad az ember és a lánya egy ilyen éjszaka után! Pedig  hétkor már dolog van. Ezeknek a kaptárjainknak  olyan lábai voltak hogy ki-be kellett  tenni , nem ülhet a földön vagy a fűben, és ez csak a három hét kezdete. 

Mind emellett igazi nyaralásnak vettük  a sok munka sem törte meg a kedvünket és már alig vártuk az otthoni akácot,hogy az itt lepergetett méz még több legyen.

 A következő  feljegyzésemig olvasgassátok a szakkönyveket  ajánlok  azok közül amelyek nekünk is alapot adtak:De legfőképp keressétek a régieket akik talán tudnak tanácsokat adni a méhészkedés elsajátításához. Mindenkinek sok sikert!

  

A GAZ 51-es de előbb az első fuvarok.

Még nincs tíz éve, hogy a vándorlást abbahagytuk ,s nem készülődtünk . Maradunk.Nem készülődünk nincs lista amit napokig jegyzeteltem .
Isten őrizz hogy valami kimaradjon! Ami   ott fel volt írva az mindig szükséges volt a vándorlási  napokra.

Említettem hogy az első években kocsi nélkül  más segítségével vándoroltunk . A szükséges fuvart a régi teherautó volántól béreltük.Bizony voltak problémák abban az időben  nem rittyenthettünk, hogy mára vagy holnapra itt legyen értünk az autó.,amikor szabad lett a  vezetővel akkor jött. Hát nem mindenki volt erre alkalmas,  képes. Mikor a rakományt nagy üggyel bajjal sikerült  felrakni, majd hatalmas kötelekkel rögzíteni a sofőr (aki addig pihent mondjuk inkább aludt)  kikerekedett szemekkel ájuldozva sőt mondhatjuk elég kétségbe esve bámult a magas méh kaptár rakományra.

Hát még  a méhektől való félelem!. Persze ez nekik külön juttatást jelentett, így nagyon sokan bevállalták. 

Az elindulás sem volt zökkenő mentes, két ember a platón szorongott, ketten  a fülkében a sofőrrel .Akik fent utaztak azoknak a a rakomány  szilárdságára,  mozdulatlanságára kellett sasszemmel figyelni. 

Megérkeztünk az adott helyre ami GPS nélkül nem könnyű feladat.Éjszaka, már elmúlt éjfél keressük a kitett foglaló táblát, az út hepe-hupa, göröngyös,  hát milyen is legyen az erdőben a fák között a út?

Na akkor lepakolás! már az álmosságtól is alig láttunk  de a cuccnak le kell jönni. .

Nem mondtam, hogy először többen , később egy házaspárral mentünk évekig  az akác virágzásra. A közös utazás leginkább a költségek csökkentése miatt volt, s a segéd munkások bérének spórolása.  Ugye nem kell mondani mi voltunk akik le és felpakolták. 

Most érezzük a gerinc fájdalmakat. De hát abban az időben, fiatalok erősek voltunk miénk volt a világ.(Ez nem igaz)

A pergetés után telefon híján, be, az adott városba  s hívni  vissza felé fuvarra  a céget Ahogy írtam  akkor jöttek ha szabad volt a kocsi mi pedig kénytelenek voltunk várakozni az erdőben ahol  a szirmok már beborították a földet.

A pakolás után  már jócskán elmúlt éjfél, indulás ! Írtam hogy a sofőr mindig az volt aki vagy vállalta vagy csak ő volt szabad  , tehát nem mindig egy azon személy. A fülkében mi is elálmosodtunk ,( mi lányok) hátul a fiúk.Már kijöttünk jócskán az erdőből mikor arra riadtunk   fel

hogy cikk- cakkban megyünk . Fenn egy hatalmas rakomány és elalszik a sofőrünk.Jézus Mária!

Már a dal pontos címére nem emlékszem de teli torokból énekeltük, hogy" Rettentő jó dolog a kamping" A felébredés tökéletes, volt épségben hazaértünk. 

Amúgy a többéves vándorlás mindig  baleset mentesen zajlott  ami bizony visszagondolva  az emlékekre egy csoda!

Vándorlásainkról  szeretnék több fejezetben is beszámolni  mert minden egyes utazás más- más volt.

Most abban szeretnék a segítségetekre lenni, hogy a  vándor tanyára mindig jól felkészültek legyetek.i  Bár igaz, hogy a mai világban   mindent  lehet venni  egy telefon jön a segítség ,GPS, utánfutó, lakókocsi és még sorolhatnám  mi az amit mi nem tudtunk igénybe venni. Telefon nem volt ,kocsi nem volt   s a legfontosabb nem volt  elegendő pénzünk. Folytatom! Addig is járjatok szerencsével és sikereket kívánok

Június Szent-Iván hava.

Sosem hallottam arról hogy a júniust ,Szent- Iván  havának  nevezik. Gondolom a népi hiedelem során nevezték így, mivel szinte az év minden hónapjának van megjelölt neve.
A Medárd  most nem hozott nagy esőket sőt van olyan ahol nem is esett. Az akác pergetést már mindenki elvégezte , ki jobban, ki kevésbé örül az eredménynek.A tavaszi fagykár miatt azt hiszem nagyon pesszimista hangulat uralkodott a vándorlók körében,de azt hiszem  az elmúlt három évhez képest mindenki  levonta a következtetést :   jobb lett mint vártuk. A vándorlás a fenti megyékben nagyon szép eredményeket produkált.  Gondolom én?!
Az álló méhészeknek most nincs más dolga mint várni a következő  növények  virágzására. 
Mi lesz ezután? Ahol megmaradtak a hárs fák azok nagyon szépen kezdtek virágozni és azt hiszem most a harmadik év  után mézelt is. 
Ezt már nagyon vártuk! A méhek az illattól, nektártól bódultan járták az elsőként kinyílt nagy levelű fát és most virágzik a kis levelű hárs fa is.

Amikor, költözésre került sor,  különböző mézelő növényről gondoskodtunk méheink ellátására. Evódia,Szivarfa, Ecetfa, különböző gyümölcs fák:alma, meggy cseresznye, mandula, barack,  szilva, birs  ribizli büszke eper.. . A növényeink  között szerepel a facélia , a levendula  s őszre kapnak csemegeként csicsókát. Fontos megjegyezni,  hogy a tavaszi fejlődésre , bőven van fűz és persze az elmaradhatatlan sárga tengert képező pitypang

Ezekből a felsorolt, méhek számára fontos változatos  étkek a borsodi éghajlatban nem mindig adatott meg. 

Folytatva a vándor méhészek útját gondolom már nagyon sokan  vaddohányra települtek s várják az eső utáni meleget ami a nektár képződéshez szükséges.

Mi egyetlen egyszer  maradtunk kényszerből a vaddohányon  ami nem emlékezetes pozitív értelemben. Hogy milyen íze volt?? vettem egy üveg selyem fű mézet, megkóstolni.

.Megfigyeléseink szerint amikor a fekete ribizlit már lehet szedni,  megérett, akkor kell indulni .napraforgó méz gyűjtésére. ..

Aki vándorol annak nagyon oda kell figyelni ,hogy melyik fajtára telepedik le.

Bizony nem mindegy! Az évek során nagyon sok helyen kerestünk jó táblát de  nem mindig vált be a választásunk. Volt hogy  a kellős közepébe engedélyezték  a lepakolást . Széltében hosszában nem láttunk mást csak virágokat  Általában ellenőrizni szoktuk  a méhek repülését figyelve mennyi ideig marad egy- egy tányéron. Ha a méh körbe körbe járkál s rövid idő múlva elszáll akkor nincs nektár! Ezen tanyán szerencsénk volt, mert a méhek  a letelepedéshez 500-600 méterre találtak másik két napraforgó táblát: ami mézelt.
Egy másik területen , másik évben  a rajzástól bezsongott méhek  miatt kellett aggódnunk. Mivel fák nem voltak közelben a rajok a napra forgóra  telepedtek le  , nem győztük az anyák kalitkázását.Ezek a raj anyák nem mindig lesznek törzscsaládokban  jól petézők ezekben nagy a rajzási hajlam.
Volt viszont egy csodálatos szezonunk.  ahol a méheket olyan legelőre sikerült lepakolnunk,ahol  szemerkélő esőben  is szinte megállás nélkül  folyamatos  volt a hordás,  
Most azzal búcsúzom tőletek, hogy  kívánok nektek ilyen méh legelőt! 
Folytatom a vándorlással kapcsolatos visszaemlékezéseimet!

.

Forró nyár!

Nagyon ritka  amikor a Medárd nem hoz esőt .Most  szaharai  száraz meleg van. Vissza tekintve az  elmúlt évekre amikor levándoroltunk Nagy kőrösre Jászberénybe, Hajdúhadházára, Téglásra, Vámospércsre, Lajosmizsére ,Hejőpapira, Maklárra Dormándra, soroljam  még?Most már csak az emlékek hozzák elő a jó időt, rossz időt amiben volt részünk bőven. Az első éveket nagyon lazán vettük a fiatalság már csak ilyen. Debrecenbe jártunk  a fürdőbe  várost nézegettünk, igaz akkor még nagyon kezdetleges állományunk , felszereltségünk  volt. Kipróbáltuk a közös vándorlást mivel akkor  másik méhészekkel fogtunk össze. De jó volt bár ahogy már írtam kicsit mindig mi húztuk a rövidebbet / Pergetés utolsónak/  Sőt volt, hogy nem is tudtuk elvenni a mézet mert odalenn leégett az akác  na nyomás haza Borsodba,! ott pedig nem lévén hordás  a bódéba füstöléssel próbálkoztunk. Hát  nem kívánom azt senkinek!  A füsttől majdnem megfulladtunk a méhek pedig nagyon haragos kedvükben voltak Azt hiszem leírom  milyen is volt az a bódé: Farostlemezekből  készült házikó melyeket lapokban vittük a vándorlásra, ott pedig a sarkokat csavarral összefogtuk, a lemez tetőt rácsúsztattuk ajtón ,ablak  és ebben húztuk meg magunkat az ott létünk alatt. A vándorlás második legfontosabb dolga, ennek a bódénak a felállítása volt. Ezután kipakolás  berendezkedés  ,a sok cuccnak körülöttünk volt a helye. Még nem volt meg a GAZ 51 esünk, de volt egy Skoda Oktáviánk amivel a repcén a sárban elakadt   más méhészeket segítettünk ki. Ha repcére, napraforgóra mentek  gondoskodni kell itatóról  nagy mennyiségű vízről , hogy a méhek  betudják vinni a számukra fontos elemet. Nehogy úgy járjatok mint  egyszer mi :sajnos nem voltunk elég körültekintőek és olyan helyre telepedtünk le napraforgóra ahol  szőlő termesztés  ami még nem lett volna nagy baj   de permetezés volt. Gondoskodtunk mi  megfelelő itatásról, de milyenek a méhek, ahol  víz van mennek rá. Sajnos vegyszeres volt. Ott megfogadtuk szőlő közelébe  SOHA. Ez az az év volt amikor amúgy is megjelentek az atkák. Soha nem látott ellenség! Sajnos ez az év volt az  amikor az ismeretlennel harcba kellett szállni.Szinte egy méhész nem volt az országban aki nem hogy látott  talán nem is hallott róla  és ez  nagyon meg gyérítette  az állományt Az akác pergetés talán  a Jászberényi erdőkben volt sikeres bár volt úgyis hogy üresen jöttünk haza .Szomszéd  megjegyzés: Na mi van  elvittétek nyaralni a méheket??.  Minden  lenn  töltött idő után próbáltunk  valamilyen jobb területet keresni  nyári legelőre de a klíma hidegebb  az erdő gyér volt. Az egyik évünk majdnem  katasztrófával végződött.Semmit nem találtak a méhek amivel a családot fenn tudták volna tartani. Olyan szegények voltak, olyan kevés volt a mindennapi hordásuk, hogy ezt az évet több mázsa cukorral  tudtuk csak megoldani. Sajnos a vándorlás során volt olyan repce tábla ahova pénteken lepakoltunk és kedden jött a felszólító levél pakoljunk , hurcolkodjunk   nem maradhatunk. Nagy bukta !az akác még sehol ,de hát inkább lefelé mint vissza haza!  Volt egy év amikor a méheket  haza  pakoltuk  de nem az ő megszokott helyükre. Mondjuk a 9-est  a 23-as helyére  a 10-est  a 9-es helyére.!Az egy borzasztó helyzetet hozott, mert mindenki a régi helyét kereste de ott  nem engedték be,   egymást ölték le. Hát bizony ezekre is érdemes figyelni mert a méhek nagyon okosak.Egy esetben szabad helyet cserélni, ha nagy a hordás és egy gyengébb családnál nincs elegendő kijáró méh akkor egy erős családdal  átcseréljük..A kijáró méhek a erősből  a gyengékhez  fogják hordani a mézet és nem lesz öldöklés.Ezeket a szép  vagy keserves emlékeket  egy csokorban szeretném a  kezdő fiataloknak ajánlani  hogy milyen volt a méhészkedés akkor és hasonlítsátok össze   hogy most hogy csináljátok. Folytatom! Ajánlok még olvasmányt!De meg van Őrösi is 1968-as kiadásban.

  

Együttélés.

Kicsit furcsának tűnik a bevezető cím ,de már az ötvenedik év amikor ,egymásról gondoskodunk.Hát igen ez majdnem olyan mint egy házasság. Mikor fiatalok vagyunk és nagyon akarunk valamit  nem árt a gondolkodás. Hogyan indítsuk el az életünket, milyen lehetőségek vannak amik egy kicsit előre lendítenének, segítene kimozdulni a monoton mókuskerékből. Nagy segítség volt, hogy a régi lakhelyünkön több tapasztalt idősebb méhész volt, és ha nem is mindig de  azért adtak egy-két jó tanácsot. Visszatekintve nagyon féltve őrizték a megtapasztalt, megszerzett tudásukat nagyon nem akartak nyitni  a válasz: majd rájössz magad is!. Sehogy nem értem miért nem egyengették az utat egy  tapasztalatlan   kezdőnek. Abban az időben  nem volt   tanfolyam , internet, ami segített volna a tovább lépésben. Bár meg kell mondanom,  hogy volt olyan fiatal aki betegsége miatt interneten elméletben kiválóan megtanulta  a méhészkedés egy egy fázisát, de hol van még az a gyakorlattól?.  Ez a fiatal ember egy pergetés  során megkérdezte hogy nem fogadnánk-e el a segítségét mivel ő még  nem látott kaptárt belülről,nem látott még életben méhcsaládot. Természetesen  örömmel fogadtuk s a pergetés  során sok mindent elmagyaráztunk. Ő, nem lett méhész ,de érdekelte,és szívén viseli a mai napig  is a méhészetet mint egy szép foglalkozást.Nem tudom ki hogy kezdte volt -e segítségetek kaptatok-e tanácsot  egy-egy idősebb méhésztől. Én azt vallom, hogy a méhekkel való életet nagyon meg lehet szeretni  szinte élni sem lehet nélkülük de teljesen kiismerni megismerni őket nagyon nehéz.Nem szégyen  az idősebbet megkérdezni s tanácsot kérni  ha valamit nem tudtok.Mindig jobb mintha  nem vennétek észre a nagyobb bajt, Mert bizony vannak!  A 80as évekig öröm volt a méhészkedés  de behurcolták az anya here cserékkel az atkát, s ellenszerként a hatóanyag vagy túlerős volt amitől az egész család elpusztult vagy  nem volt benne elegendő szer ami miatt elhatalmasodik az atka fertőzés és a család emiatt pusztul el.Na és a nagyobb betegségek  felismerése, ami  nagy tapasztalatot igényel.Tehát fiatal kezdő méhész társadalom, ne felejtsetek el  folyamatosan kérdezni, segítséget kérni , tanulni.A könyveket forgassátok olvassátok hogy tudjatok a méhekkel,bánni, hogy megértsétek a méhek életét, hogy észre vegyétek  a kis apró jeleket is, ami valamire figyelmeztet.Végezetül azt tudom hogyha a méheknek  megfelelő méhlegelőt tudunk biztosítani a méhek boldogok nem haragosak halkan szólnak hozzánk, s mi is boldogok vagyunk.Folytatom! De ezek a képek magukért beszélnek.

A könyveink+ szakmai gyakorlat..

Az elmúlt évek " Bibliái." A többit legközelebb!És még egy  fotó!

Emlékek és teendők.

Már pár napja nem sikerült a folytatást megírni. Hiába sok a nyári munka  a méhek körül,főleg ebben a korban , amikor már saját magadat is alig bírod  cipelni. Nem tudom hogy mekkora erő van 40- 50 éves emberben  mert ez már csak emlék.Nem tudok felemelni 20 kg-t. Vissza a múltba:  volt olyan év amikor  szakadó esőben  IFA teher autóra pakoltunk ketten az emberrel  40 kaptárt ami még méz nélkül is 65 kg volt.Hogy -hogy bírtam!!,  Persze vissza felé szintén elő kellett venni az erőnket,  mert  nagyon ritkán sikerült embert találni aki "segít" pakolni.Lassan  készülődhettek a napraforgóra! nálunk olyan fél méteres.persze ez még átmegy a júliusi hónapra.Megfigyelés és emlékezzetek!. ha a fekete ribizli megérett akkor indulás.!  Ott hagytam abba, hogy  az ötven év alatt ami kisebb, nagyobb,méh állományt jelentett., folyamatosan évről évre vándoroltunk különböző települések erdeibe .Ez volt a szabadságunk, itt nyaraltunk..  vissza emlékezve olyan sok kudarc ellenére folytattuk. Sok kezdő vagy aktív méhész azért fejezi be nemcsak a vándorlást hanem ,magát a a méhészkedést is mert nincs segítsége, nem támogatja  a családja,  a párja, Erre igazán jó a mondás" Egyedül nem megy" Nálunk ez nem volt probléma  a két gyerekünk maximálisan segített a  méhészkedésben, Ahogy írtam  amikor már nagyobb volt az állomány a napló elkerülhetetlen volt.Ebben nem a történések kaptak helyet, hanem a családok állapotáról jegyzeteltem.Hát kinek jutna eszébe hogy a 10 es családban mennyi a fias keret,  milyen az anya egyáltalán van-e,  hogy állnak mézzel. Kidolgoztam az évek során egy   olyan jelölést a családokhoz , hogy  csak  ránéztem és láttam milyen anyák vannak  a családnál. Az alap: a kaptárakat mint egy dobozt a helyük alapján lerajzoltam  1,2, stb  még az íveket is berajzoltam  és megszámozva vezettem róluk az információt. Küldöm a képet róla . majd akinek van véleménye írja meg, Tehát így egy kicsit most már elmosódottan is kivehető amiről  szeretnék mesélni. A család összetétele anya,  herék,  dolgozók. Az anya lehet idei , tavalyi, talán még a tavalyelőttit sem cseréltük le,  vagy nem váltott a család, van párzatlan, van párzott idei tehát új.Ehhez találtam egy olyan jelzést amit mindenki teljesen saját maga alakít ki. Sajnos én ehhez nem vagyok ügyes, hogy lerajzoljam  de a szisztéma kb így néz ki: Az idén Kék az anya szín, tehát az idei anya a naplóban egy  fekete pont,  nem pötty. A  párzatlan  csak karika, a régebbiek  három szöget kapnak   és így tovább.  Mindenkinek van tapasztalata és gondolom  valamilyen módon vezetik a családok változásait, mi az évek során ezt használtuk.Kérdésem:  milyen  a facélia  ahol laktok? Valahogy azon a kevés kis területen ami nekünk, van nem tolonganak. De gondolom van más, ahova járnak  .Véleményem szerint most nagyon sok  a fiasítás, ezért az itatón sorok állnak Na  meg meleg is van. .Nagy  a szerencséje  annak, akinek a lakóhelyén többféle kultúrnővény terem. A méheknél nagyon megfigyelhető,ahol változatos a virágpor,  nektár gyűjtés  egészségesebbeknek  tűnnek.  Folytatom  !

A méhcsaládok pergetés utáni ellenőrzése.

Nagyon elfoglalt bennünket a pergetések utáni ellenőrzések lebonyolítása. Gondolom nálatok is most folyik  a méhcsaládok átvizsgálása. Lassan talán megállt a méhek rajzása.Sajnos akárhogyan is végig néztük a kereteket valószínű  hogy még így is elbújva megmenekült  egy-két zárt bölcső. Bizony- bizony  nekünk is elment  egy elég nagy raj. Érdeklődtek,   hogy nem hiányzik-e méhcsaládunk,  mert egy lakás kéményébe telepedett le. Hát ez nagyon bosszantó dolog! de ha menni akar lehetetlen megállítani ! talán   ha rögtön  intézkedni tudsz?. Én esküszöm a here fiasításos keretre.! Most nem  intézkedtem azonnal, s elment. Tehát ellenőrizzük a családokat népesség. a fiasítás,  az anya oldaláról  Sajnos  a pergetés során könnyen  elveszíthetjük az anyát, amely a család tartó oszlopa.  Ha nincs petés keretük akkor egymás után húzzák a   pót bölcsőket,  melyekből nem lesz igazán jó anya, mivel már a kezdet kezdetén sem kapta meg a megfelelő ellátást  pempőt ami   szükséges  a 16 napi fejlődéséhez Tehát az ellenőrzés során nekünk is be kellett üzemelnünk az anyanevelőket. Részben  egy -két keretre  részben gödöllői pároztatókban neveltetünk anyákat Sajnos nem mindig fogadja szívesen a beadott anyát és akkor leszúrják. Tavaly hozattunk  Tolna megyében kelt  anyákat ami  kidobott pénz volt mert azokat  is megölték, Viszonylag jól állunk ezen a téren.  A gyorsaság nagyon fontos mert ha a méhek sokáig anya nélkül maradnak, akkor  beüt a krakk és megjelennek az ál anyák ami aztán  nehezen kezelhető. az álanyák olyan munkás méhek akik valamilyen oknál fogva  talán hormon hatására petézni kezdenek   de csak herét.  A napokban megjelent a méhek ellensége : a gyurgyalag. Gondolom ismeritek ezt a nagyon szép madarat , de ezek a méhekre halálosak.  Amikor  kifáradva elnyúzottan  hazafelé repülnek , mint a keselyűk ott köröznek és  a fáradt méheket  megfogják. Ez a fő táplálékuk és a fiókákat is ezen nevelik fel,itt költenek. Kedves méhésztársaim  a kérdésem megint : Nincs az ismerősötök között olyan valaki aki Ignácz kaptárral méhészkedik???Képekkel búcsúzom  anya keresése egy nagyon haragos családnál