Találkozunk 2016 ban

Az utolsó  nap   2015-ből és az idei blogomból.
Talán nem veszitek zokon. de az év végi  visszaemlékezéseimet   a méhészkedésünk során készített fotóimmal  zárom. 
Pár   mondattal tudnám a 2015-ös magyar méhészetet meghatározni.

Kialakulóban van, vagy már el is indult egy új iparág, mely a méhészetre épül. Ezt a mezőgazdasági ágazatot fejleszti, segíti a modern technológiai gépek berendezések  folyamatos megújulása. 

Ezzel  párhuzamosan megjelent egy fiatal generáció, akik, vagy a munkanélküliség miatt, vagy a szebb élet reményében, vagy családi örökségként tovább folytatva,  vagy a méhek szeretete miatt el kezdtek méhészkedni. 

Megjegyezni kívánom,  jó és kevésbé jó eredményekkel zártak.

Említettem  régebbi írásaimban,  hogy a 3 hónapos gyors talpaló az  OKJ tanfolyamok,  nem elégségesek a  méhek életének megismeréséhez, a  méhek kezelése több gyakorlatot kíván.

Szükséges  a kezdőknek  egy mentort keresni akiben maximálisan megvan az a tapasztalat amit szívből átad egy iskolásnak.

Még így hívom őket, mivel a tanulmányuk  nagyon hiányos  kell egy jó tanító.! 

Nem  szabad azt mondani, hogy majd megtanulják, majd megtapasztalják az évek során.

Ha nem hívják fel a figyelmét a kezdőnek, hogy ezt nem így kell ,akkor??

Jön  az atka fertőzés,  a nyúlós kötésrothadás és sorolhatnám  a többi egyéb betegséget  is, amivel a szerencsétlen kis méheknek  meg kell küzdeniük  .És nem mindig végződik pozitívan!

Befejezésül mindenkinek:: akik már régóta hordják a méhészkalapot,  kiknek a kezében a méhészkönyv a legfontosabb olvasnivaló, melyet bibliaként forgatnak És nektek fiatalok Márta István, Ági, Eszter, András, felsorolni sem tudom   azt kívánom, hogy nagyon sok örömet, sikereket találjatok a méhekkel való életetekben.!   Nagyon boldog sikeres Újévet kívánok,! minden rendszeres olvasómnak   a határon túli érdeklődőimnek az ország közel 20000 fő méhészének.! Ezt a havas fotót Ignácz  Sándor  egyik nagy Méhészünk készítette 1928- ban. Régi Méhészeti folyóiratok 1974 ből amikor még volt  télen hó.A sokadik  könyv karácsonyi ajándék.

December

Hogy  elment az idő!   Ma karácsony napján  egy kicsit nosztalgiázzunk!Ilyenkor decemberben  nincs sok dolga  a méhésznek ,már  akinek.Mi, mivel  fejlesztést már nem tervezünk,  nem akarjuk  a családok számát növelni , így sok tennivalónk nincs.

Persze ez nem volt így jó pár évvel ezelőtt, akkor javában ment a keret készítés,  a drótozás. Műlépezés  csak április -május,amikor a családot bővítettük és ha   hordás volt.

Az időjárás nagyon megtréfál bennünket  ,nem is tudom ebben az időben mit "gondolnak" a méhek.

Amikor, még a borsodi hegyek között éltünk a téli betelelést követően  október végétől  februárig nálunk elfelejtett kisütni  a nap. 

Hát most a  nógrádi  is hasonló.

Sok fiatal megkeresett leveleivel, s bevallom nagyon irigykedem, hogy  a méhészkedés mintha egy új műfaj kezdődne..

Ezekkel az új gépekkel, technológiával, egy  új generáció fejlődött ki .

Talán egy kicsit mohón fognak bele, mert nincs meg a felmérés,,a méhlegelők lefedettsége,túlterheltsége  a méhcsaládok nagy számáról . Ez egy kicsit aggályosnak mondható.

De ezeket a problémákat majd az évek a gyakorlat megoldja.

Vissza tekintve,  volt az Európa Mézes reggeli . ami valószínűleg évente ismétlődni fog, Volt egy kis mese az oviban a méhekről  ,mézes kalács sütés,és volt egy hatalmas számú  blog megtekintésem ,ami felül múlta az elképzelésem.

Köszönöm Mártának Áginak, Istvánnak Andrásnak Eszternek és bocsi  nektek 4522 rendszeres olvasómnak akiknek a nevét nem tudom  felsorolni, köszönöm  a megtisztelő figyelmeteket, remélem találkozunk 2016-ban .

Minden  kedves barátomnak,  méhész társnak , érdeklődőnek, a világ minden területén azoknak akik a méhek életét ismerik, ismerni akarják, szeretik a mézet és olvasták, és a közel  60000 megtekintésnek,  akik a blogomra  ránéztek

( ezáltal fontosnak éreztem magam) Mindenkinek Áldott Békés Karácsonyt  kívánok!        

   

Emlékek tegnap és ma

Remélem nem felejtettetek el,talán egy kicsit hosszú volt a szünet.

Bevallom olyan sok nívós videó van, ami a méhek bemutatásával foglalkozik, de úgy érzem hogy ha összevetem  az eddig írt kissé naplószerű  blogommal   kicsit sem gondolom hogy összehasonlítható.

Én így írok, azok az élmények, események vissza nem hozhatók, ezeknek az átélése nem mindenkinek adatik meg.

Hogy, olyan hideg volt az egyik vándorlásunkon, hogy a lábunk alatt ropogott  a jég?

Hogy, Nagy  Kőrösön  az akácon  gombát szedtünk?

Hogy, a három hetes májusi vándorláskor tűzifát szedtünk?Üres kannákkal jöttünk haza.

Hogy, Jászberényben a gyurgyalagok megtámadták a hazajövő fáradt méheinket?

Hogy, a téglási erdőben a  hirtelen zivatar  mind leverte a hordásban részvevőket? 

Hogy,Hejőpapin a repcére vándorlásnál majdnem megöltek bennünket a méhek?Ekkor 1986 április volt!!!!

Hogy , Vámospércsen  három nap alatt leégett az akác?

Hogy, volt olyan napraforgóra vándorlás amikor mi a kellős közepén táboroztunk  a méhek viszont egy másik kisebb tányérú tábláról  hordtak?

Hogy, Andornaktályán a figyelmetlenségünk miatt hatalmas mérgezés történt?? A szőlő közelében a méheket nem jó lepakolni.Permetlé!

Hogy ,a debreceni erdőben minden napos volt az aggodalmunk  a földút miatt?.Napi három -négy lovas kocsi haladt át előttünk. Volt négy -öt méter de a tapasztalat az elmondás szerint a méhek a lovakra nagyon veszélyesek.

Na jó eddig csak a negatívumokat említettem, de volt nagyon sok jó dolog is az évek során.

Megtudtuk hogy a méheket szeretni, tisztelni kell és együtt kell velük gondolkodni, amit ők meghálálnak,Sok jó minőségű mézet pergettünk  repce,akác, hárs, napraforgót.Egyik évben még a szilváról ambróziát is. Amit sajnálok, hogy nem kóstolhattam meg a gesztenye mézet  a facéliát és a selyemkórónak az ízét sem ismerem 

A mondás szerint a mézet maguknak gyűjtik, az emberek csak elveszik. A méhek egyre többet és többet akarnak mivel érzik, hogy kevés a tartalékuk.A gyűjtőhajlam a génjeikben van és ez   függ a méh fajtájától.

Minél agresszívabb annál nagyobb a méz hordása is.

Van olyan ázsiai terület ahol az elrajzott méh populáció olyan magas, hogy az addig nektáron éldegélő madarak, apróbb állatok már nem jutnak mézhez, virágporhoz  mivel az elszaporodott óriás méh  gyors iramban kirabolja behordja a virágok nektárját.

Az évek során nagyon sok mindent köszönhetünk annak, hogy méh családjaink voltak és még vannak

Vajon lesz utódunk??

Említettem az Európa mézes reggeli programot.Ilyen kampány  évente többször volna időszerű , mivel a gyerekek 90% ilyen esetben jut csak a méz fogyasztásához.

Még a régi lakhelyünkhöz kapcsolódó emlék. A lepakolt méhekhez az utunk  kicsit nehéz helyzetű embercsoport utcáján vezetett.Hazafelé megállva hívtam a gyerkőcöket : mézkóstolásra. A kenyeret vajat ők hozták én adtam a mézet: a végén már nem volt vaj, elfogyott a kenyér is a mézet már kanállal ették.

Szerintem,  nem elég korán kezdeni a gyerekekkel a méhekkel kapcsolatos információk átadását-

Igen is ismerjék meg, hogy az a méz ami   talán valamelyik gyerek tányérjára, kerül hogy termelődik, és hogy kerül be az életükbe.

Szerettem volna még a tavasszal, hogy a méz pergetésnél legyen ott egy-két iskolás  nézze végig esetleg még  segítséget is kapunk.   Senki nem jelentkezett !

A karácsonyi Adventi  vásáron  mézes receptekkel  kóstolással voltam jelen.Fotó! 

Nagy örömöm volt, hogy a településünk óvodájában kis ismertetőt adhattam szemléltető eszközök bemutatásával.Érdeklődve hallgatták a három .hatévesek a méhek mese óráját. 

Talán belőlük nevelődik ki az új generáció akik ugyanolyan odaadással   foglalkoznak idővel a méhekkel mint az elődeik tették. 

Ki tudja!

 

Európa Mézes Reggeli

2015  számomra egy mozgalmas, izgalmas év volt.

Ebben az évben a közel 50 írásommal, blogommal, egy titkolt vágyat valósítottam meg.Igaz, hogy még közel egy hónap van az év végéig, de ez az időszak már nem aktív méhészkedéssel telik, hanem   kiragadva az írások közül egyet kettőt szeretném a figyelmetekbe ajánlani.

Itt szeretném felidézni az októberi blogomat, amely a kínai mézről szól, és amely a napokban kirobbant méz hamisítvány ékes bizonyítéka.

Abban a bejegyzésben említettem a méhek hiányát, egyes tartományok lehetetlen állapotát a megporzás elmaradása miatt.

Most úgy gondolom egy egy elszánt méhészetnél betelt a pohár és tiltakoztak!

Hosszú évek során,   a mi magyar erdeinkben, a mi magyar munkánk , a mi magyar méheink által lepergetett  magyar mézeink a felvásárlás során,  bekerült egy gyenge minőségű ,méznek alig mondható nektár féleségbe, egy  keverő tárcsába, és lett belőle egy mondjuk minőségileg elfogadható mézfajta. Erről a kínai méz féleségről teszem itt a megjegyzést.

Ezt a minőség romlást hosszú évekig el kellett fogadni  tulajdonképpen  nem volt teljes ismeretünk erről a mézkeverési akcióról. 

Természetesen ahol megmaradt a termelői méz annak a minőségét a méhész szavatolta. 

Emlékszem jó pár évvel ezelőtt az akkori felvásárló  azzal kezdte a bemutatkozást  idézem IZÓ cukrot etettek a méhekkel?? 

Mi addig  nem is ismertük ezt a kifejezést nem tudtuk  a pontos meghatározását.

Vannak határozott lépések a hamisítás,  a keverés visszaszorítására , a lebonyolítás még tart.

Volt olyan blogom,a Kezdő lépések, illetve a Szent Mihály Hava címmel  amiben a méz fogyasztás hiányára hívtam fel a figyelmet. 

Valóban nagyon szerény, mondhatni kevés a magyarok éves méz felhasználása.Mondhatjuk, hogy világ viszonylatban az utolsók között kullogunk, hasonlóan a halhoz éves szintű kimutatása  a forgalom 80% karácsony körül jelentkezik. 

Vannak kísérletek a méz megismerésére, megszeretésére.  Legutóbb az egyesületünk: Európa Mézes Reggeli felhívására a települések méhészeinek összefogásával, országos vajas- mézes kenyérrel kampányoltunk az iskolában, óvodában.. 

Nagyon sikeresnek mondható ez a kezdeményezés , gondolom lesz még folytatása.

A decemberi hónap a mézeskalács a fahéj a szegfűszeg jegyében telik, a lakás illatozik ezektől a fűszerektől.

Egy napom az óvodában!

 címmel a következő blogom erről szól .   

Égi mezőkön:emlékezés mentorainkra, barátainkra

A hosszú évek során,  a család ,a munka  az  iskola  mellett fontos szerepet kapott az életünkben a méhészkedés.

A családalapításnál döntően közbe játszott a méhekkel való foglalatosság.

A kezdő lépések, melyek a családból indultak  a későbbiek folyamán kiterebélyesedett idősebb méhészek ismeretére,segítségére , melyhez kapcsolódott a baráti körünk egy része is.

Mint a korábbi bejegyzéseimben említettem  a teljes ismeretet nem tudod csak könyvekből elsajátítani ,kell : egy tapasztalattal bíró valaki, segítő : ez a   mentor.

Flancos név  ötven éve nem is ismertük ezt a szót, de jól hangzik.

Tehát menjünk vissza az időbe!

Ahol éltünk érdekes módon több családi méhészkedés is volt, ami a későbbiek folyamán  apáról fiúra szállt.

Már ebben a 60as években rájöttek a falubeli emberek,  hogy a megélhetés csak  több lábbal lehet.

Most egy kicsit a rég múlt emlékekből felidézve  sokan a mezőgazdaságból az állattartásból egészítették ki a család havi jövedelmét.

Nem volt abban az időben sem könnyű a megélhetés. 

Akik visszaemlékeznek erre az időszakra ,mekkora állat állomány volt egy egy településen  kecske, disznó, tehén.!Ezekkel az állatokkal foglalkozva, még a méhészkedés is belefért.!

Nahát ezért írtam hogy viszonylag sokan hódoltak eme szenvedélynek. 

Igen a legszorosabb értelmében, mert aki méhészkedett az a maximumra törekedett.

Ezek az évek mindentől mentesek voltak. 

Nem volt permetezés.  Nem volt atka. Nem volt, ennyi darázs.

Voltak viszont  hatalmas legelők, tarlóvirág  ,magas idősebb  akácfák és tolerancia az emberek között. Nem volt versengés , nem volt háborúskodás  a méhlegelők leterheltsége miatt. 

Ezekről már csak múlt időben beszélhetünk.

Hol van már Béni bácsi akivel az első lépéseket megtettük a debreceni akácerdőben?

Hol van Dezső és párja akikkel hosszú évekig együtt vándoroltunk?Akikkel végig reszkettünk az éjszakai fuvaron, imádkozva, hogy a sofőrünk el ne aludjon .Végig   énekeltük a teherautóban  azt hogy " rettentő nagy dolog a kemping".

Hol van az a  Dezső, aki ha valami probléma akadt azt a kevés haját is  kitépte??  

Hol van a Józsi bácsi ,aki mikor Nagy  Kőrösön vándorlásunk során ellátogatott  a tanyánkra,  azt mondta komoly hangon."Jani ezeket a méheket már meg kell rugdosni".Ez a pergetést jelentette. 

Hát igen ebben az időszakban még a kezdő kategóriába tartoztunk és így segített, figyelmeztetett, nem tollasozni kell    pergetni.

Még sorolhatnám  a két Lajost aki közül az egyikkel nagyon jó barátok lettünk.

A másik Lajost, aki ha a kaptárjaiban sok méz volt a boldogságában részegre itta magát.

Hát igen hol vannak Ők? 

A mondás szerint  az Égi mezőkön, fentről figyelik  a lentieket.

Ezt a bejegyzést az ismert és ismeretlen méhészek emlékére írom akikkel az évek során találkoztunk  hallottunk róla  és már az égi mezőkön ténykednek és bár már elmúlott a Halottak napja  nem késő rájuk emlékezni.

Régi fotókkal búcsúzom ,

de kár hogy akkor még nem volt fényképezőgépem!!!

A család= fegyelmezett társadalom

Most  értem el  hetedik hónapot a blog kezdetétől, és mindig nagy kíváncsisággal   várom  hogy milyen érdeklődést érek el hétről hétre az írásommal.
Milyen a nézettségem? Kik olvassák?? Hol nézik? Csak méhészek? Természet szeretők? Méh barátok? Mézimádók?
Nem tudom a pontos választ, de   a  megtekintések  tekintélyes száma alapján  kitűnik, hogy az emberek érdeklődése a méhészet felé nagyon nagy.
Van aki azért szeretne többet tudni a méhekről, mert  mint laikus ember, nem érti az egységes társadalmukat, viselkedésüket.
Van aki veszélyt lát benne  egy lehetséges problémát, amivel meg kell birkóznia. 
Van aki érti a viselkedésüket és felmérik ezeknek a hasznos kis rovaroknak a mérhetetlen hasznát.
Van aki szereti és el sem tudnák képzelni az életüket, méhek nélkül.
Nem tudományos értekezést szeretnék nektek adni,  csak a tapasztalataimból az ismereteimet szeretném veletek megosztani.

Most a több éve, évtizede méhészkedők ne figyeljenek, kicsit vissza megyek az alapokhoz.

Nagyon sok könyv, folyóirat , videó  alapot ad a mostani méhészkedéshez.

Talán vannak olyanok akik: nem tudják hogy  mi a család.

Emberek esetén apa anya gyerekek, állatok esetén szintén klánok csoportok  egyedek .

A méheknél egy fegyelmezett társadalom amit családnak hívunk.

Van az anya, ami a megszületése után egy kisebb  csoport kíséretében  rituális ,szerelmes  tánccal  megtermékenyül,és petézni fog  Ettől a percekig tartó násztánctól   az anya fogja a családot erősíteni  ő lesz az Anya, de  van aki méhkirálynőként említi.

Én egyszer Nagy Kőrősön a kaptárak közelében láttam. Hihetetlen élmény volt   az a légies tánc! 

És elkezdődik a család élete .A  kitisztított sejtekbe az anya naponta több száz petét rak, mely 21 nap elteltével  kész méhként kel ki. Ha a pete hamarabb megszületik és nem dolgozó sejtben növekedik akkor a fiú csapatot erősíti és here lesz belőle.

Tehát így alakul a méhcsalád .Anya, Here,  Dolgozó 

Most hogy itt vagyunk  novemberben   gondosan felkészített élelemmel indulnak a családok téli életükre.

Mit gondoltok ? Alszanak a méhek télen?, 

Ignácz Sándor,  ezt ismerem ez a fajta kaptár típusunk van, úgy teleltetett hogy egész télen nyitott volt a  kijárója  a kereteket lehetett  látni.

 Az évek során a gondolatokból  tettek váltak.  Valamit azért nagyon sajnálok,   a sok mézes rendezvényből   csak Jászberényig jutottunk

 

   ,.

   

Mézes mákos tészta

A  legutolsó bejegyzésemben elgondolkodtam,  hogy miről fogok írni ha elfogynak a régi méhész  emlékeink. Arra a megállapításra jutottam, hogy ezeket a szép  nehéz éveket  nem lehet nem megosztani  és  aki kíváncsi a  70-es évek történeteire azok szívesen olvasgatják .

Ezeket a történeteket párhuzamba kell állítani a mostan végzett  méhészkedéssel.

Szerintetek van különbség a mai és a "tegnapi " méhészkedés között??  

 Csak olyan foglalkozik méhekkel akik a profit miatt csinálják? 

A blogírásom elején  elmeséltem, hogy a párom  nevelőapja  szabadidejében  foglalkozott egy-két méhcsaláddal. Ő a család méz készletét biztosította ezáltal. Kizárólag ősszel pergetett  ami a vegyes   virág mézet jelentette

Ezek az évek a nagy szegénységre voltak jellemzőek  és bizony hús helyett a tészta volt a heti menü, és ebből  nem maradhatott ki a mézes mákos tészta A mai napig is így esszük ezt a csemegét..

Ebben az időben a fiú gyerekek nagy segítséget jelentettek, így sikerült  nagyjából megbarátkoznia és egy kicsit elsajátítania " a méhész tudományt". 

Azokat az ismereteket amit később a maga javára  fordította  és amivel később engem is megfertőzött.

A mostani fiatalok  nehezen hiszik el, hogy a család abban az időben  hiába volt összetartó,  az  anyagiakkal járó segítséget saját magadnak kellett összekuporgatni. 

Az első méh családokat hitelből vásároltuk ami abban az időben elég kirívó eset volt.

Ki látott még olyat, hogy nincs se háza, se vagyona és méheket vesz??

Abból az elhatározással kezdtük, hogy  mivel már a méhek gondozása kezelése, úgy ahogy ment és nagyon megszerettük a velük való foglalkozásokat ,  belevágtunk.

Nagyon nem bántuk meg!! Olyan jó volt hallgatni a méhek  zümmögését,  a halk duruzsolás ,szívmelengető.

Az egyik vándorlásunk alkalmával amikor  Jászberényben telepedtünk le , akkor történt a nagy baj.

A falunkban egy méhésznél felütötte a fejét a rettegett  méhbetegség a NYúlós.

A nagy állományát megsemmisítették és nekünk sajnos nem lehetett két hónapig  haza szállítani a  kaptárjainkat, ott maradtak a vaddohányon .

Nem kell a méhészeknek bemutatni a selyemkórót! .Nagyon jól mézel::  De jó talajon, párás melegben és kell hozzá eső.

Ezek egyike sem volt a száműzetésünk alatt, és bizony elég legyengült családokkal  jöttünk haza.

Hát igen ez is a méhészet része!

A költözésünk sem ment zökkenő mentesen . Megpróbáltunk olyan részt, területet vásárolni ahol a méheket nyugodtan tudjuk kezelni és foglalkozni velük és nem tör ki a háború a szomszédainknál.

Képzelhetitek egy üres kukorica föld     egyetlen szilva fával és egy lerobbant ház!

A hivatal is meglepődött a méhállományunktól, de mivel mindent az előírás szerint megterveztünk, nem volt kivetni valójuk.

Érdekesség volt, hogy ebben a faluban elég nagy hagyománynak hódolt valamikor a méhészkedés. A kíváncsiskodáskor derült  ki , hogy  itt is ott is  méhészkedett  nagyapa vagy  valaki a családból .

Most olyan képekkel búcsúzom amiket kis csemeteként alig fél méteres hurkapálcikának vettem. Bemutatom a "csicsóka ültetvényemet" is aminek a virág porában fürdenek a méheink még ebben a szépséges októberi napsütésben.

Képek a kaptárakból kiszedett keretekről .Fertőtlenítés után !!

  

A méhész élete

Olvasgatva az írásaimat rádöbbentem, hogy az emlékeim lassan elfogynak és nem lesz miről írni . Tegyétek meg a kezdő lépéseket a méhészkedés felé. 

Tudományos alapokat nem tudok említeni , mivel én  csak az alapfogásokat  az indulást segítem. Jó volna tudni hogy kinek mi jár az eszébe a cikk olvasása után.

Esetleg volna hozzá szóló? Volna kérdező??Volna aki valamiben nem értene velem, velünk egyet?,

Hát ezekre nagyon szívesen fogadnám a visszajelzéseket, a méhészkedés során felmerült kérdésekre remélhetően válaszokat is tudnék  adni. 

A félév során nagyon sok kezdő, valamint sok tapasztalattal méhészkedő ismerősre találtam. 

Vagy ők találtak meg engem??

Az írásomra közel 50000 megtekintést tapasztaltam ami világ  országaiból tevődik össze. 

A felsorolásban: Hollandia, Japán, Egyesült Államok, Románia, Szerbia,Ausztrália , Ausztria, Németország,Ukrajna,Egyesült Királyság,Horvátország,Szlovénia,Dánia és természetesen, nem utolsó sorban  Magyarország áll az élen ahol a méhészkedés már eléri a világ szintet. 

Ezekben az országokban talán az volt az érdeklődés tárgya:  a magyarok  méhészkedése, módszerei.

Említettem egyes országokban vannak olyan területek ahol a méhek tartása nem megoldott, lásd Szecsuan- tartomány.Ez a hatalmas népességgel bíró Kína  nem engedheti meg ,hogy az élelmiszer gazdasága valahol elakadjon. 

Mivel ebben a tartományban nincs  méhállomány a féltve őrzött körte ültetvényeiket, emberek százai fáról fára mászva  kézzel, marabutollal, egyenként porozzák be.

Olvasgatások közben megtudtam ,hogy miként méhészkednek az amerikaiak a kanadaiak, az ázsiaiak  a nepáliak, a busmanok  .Ezeket az írásokat videókat mindenki figyelmébe ajánlanám nézzétek meg!

Írásos emlék ,amikor egy ezred katonáit egy hónapos kísérletnek tettek ki: a fele létszám csak mézet ehetett az étkezések során, a fele csak lekvárral egészíthették ki az étrendjüket.

A felmérés során a méz fogyasztók erősebb fizikai állapotúak  lettek,  a másik csoporttal szemben.  Megtudtam , hogy egyes népcsoportok családtagjainak kötelező  a havi 1 kg méz fogyasztás. 

Hol vagyunk mi magyarok a világ listán??   Talán  nálunk az egy főre eső éves méz fogyasztás eléri a 2 kg. Számítsuk bele, hogy a méhészek száma  lassan eléri a 20000 főt ehhez   majdnem 1.000000 méhcsaládot számítunk.Talán a méhészek családjaiból kerül ki ez az éves fogyasztás.?

Az öregedő társadalom  megköveteli a fiatal új méhészek megjelenését és igenis igény van erre. 

Sajnos a kezdés nem mindig jár együtt a sikerrel és a kudarcok miatt az állomány is kipusztul.

Mindenki aki belekezd ebbe a szakmába sorolja fel a pro és kontra érveket és akkor kezdjen bele , ha a serpenyő nyelve az igen felé hajlik.

A méhészkedés megtanulása, ami adódik a tanfolyamokból, a tapasztalt méhészek  segítő készségéből sokat segít az elsajátításhoz.

Vannak problémák amiket még a vándorlásaink során tapasztaltunk:Nincs elegendő méhlegelő, nincs elegendő mézelő növény ,  nincs elegendő tolerancia az emberek között. 

Ezek nagyon nehezen kiküszöbölhető okok.

Kedves leendő méhészek ne féljetek, kezdjétek el bátran, kérjetek segítséget, vigyázzatok a méheitekre  és neveljetek olyan, saját családot akik majd  sok év múlva szívesen fogják a ti állományaitokat ugyanúgy babusgatni és folytatni a  méhekkel  való törődést   vigyázni

rájuk mint  ti.  

Méhészkedjünk- határon innen határon túl

Már itt van október.

Mikor a tavasszal, egész pontosan májusban, elkezdtem az emlékeim között kutakodni  rájöttem,hogy a méhészettel való foglalatosságot  meg kell osztanom  mindenkivel. 

Azokkal ,akik még nem méhészkednek ,hogy kedvet kapjanak  erre a szép tevékenységre, meg kell osztanom akik már méhészkednek, de nincs elég bátorságuk a folytatásra, meg kell osztanom azokkal akik már pár éve, vagy évtizede" bogarasok.

Mert ezt nem lehet olyan könnyen abbahagyni,  letenni mint egy könyvet, hogy majd  pár nap múlva folytatom az olvasását.

A méhekkel együtt kell élni,. Érteni kell a viselkedésüket, meg kell ismerni a zümmögésük  jelentését, meg kell különböztetni a  hang színűket,  érteni kell a síró méhek jajgatását,  a déli tájolás hangját, a haragos méhek fenyegetését. 

Az elmúlt évek ezekről a az ismerkedésekről szóltak. A tapasztalt méhészek tudják és mi is sokszor szembesültünk ,hogy bizony a méhek meg tudják lepni az embert, vagy emberlányát.

Azt gondoljuk, hogy már minden a kisujjunkban van, de korán sem.

A méhészkedésről író  nagyjaink is folyamatos  tanulmányozást folytattak  a méhek viselkedéséről, életükről 

A  méhek csoportja egy nagyon fegyelmezett, összetartó család,  ahol a törvényeket mindenkinek  be kell tartani  Persze nagy ritkán probléma akadhat!.Ez olyankor történik,  ha az anya elvész,  és  a láncnak működni kell, beállnak a sorba  az önjelölt anyák, akik mivel dolgozók voltak ezidáig, nem termékenyültek meg, és emiatt csak a herefiasítás szaporodik.

Az évek bebizonyították, hogy  az emberi fajnak a munkán kívül igénye  van olyan tevékenységre  is amiben az örömét leli. 

Lehet kertészkedni, olvasgatni ,  vitorlázni , utazgatni, persze ezek mind költséges elfoglaltságok. de aki megteheti    hát!

A méhészkedés  sem olyan  hobbi  hogy elhatározom, mától erre adom a fejemet. 

Nem egy -két helyen felfigyeltem arra , hogy mit szóltok idézem       : ha  vennék  mondjuk három- négy kaptárt  egy.két hónapra.

Én azt mondom ne vegyen!,Tűrje el, meg, a közelében lévő méhészt ,  akinek a méhei beporozzák a gyümölcsösét  és ne tartson  szezoni méheket. 

Aki méheket akar tartani  tisztában kell lennie  a törvényekkel  az előírásokkal, a tőkével ami  ezzel jár, és főleg legyen valamilyen kezdő tudása.

Sajnos erről már írtam  hogy az OKJ - és tanfolyamok nem adják meg a kellő tapasztalatot. 

Aki méhészkedni akar, keresse a hozzá legközelebb élő személyt aki segíteni tud  a gyakorlat  megszerzésére. Ne szégyellje ha kérdezni kell. !    Mindenki volt első osztályos kisgyerek! 

Sok  kezdés felelőtlensége miatt  állományok  mennek tönkre,  elhagyatva, szétszórva az 

országban sok gazdátlan kaptár, keretekkel   betegséggel  megfertőzve.

Sajnos most egyre gyakoribbak a zárlatos megyék,  pont ezeknek az okából. 

Visszatérve  mindazoknak akik eltökélt szándékukban áll, hogy méhészek legyenek, és nem méhtartók,  ajánlanám a könyvek forgatását,internet videók megnézését.  Elméletben nagyon fel lehet készülni és   négy hőnap,,, na mondjuk  öt   itt a tavasz és lehet kezdeni!! 

Bevallom nagyon irigykedek a mostani  kezdőkre  könnyebb dolguk lesz  a fuvaroztatás, a felszereltség  a hozzáadott érték,, nem ugyanaz mint 1967-ben .

Igaz, akkor még nem ismertük az atkát , nem volt ennyi betegség sem, mint a mostani  méhészkedésben.  Nézzük optimistán a dolgokat.!

Ezt a blogot  a saját örömömre írom   és szeretném megköszönni  a több ezer olvasómnak  és a több tízezer megtekintésnek, határon innen- határon,túl akik hétről- hétre velem voltak.És végezetül egy  kis nyár egy kis ősz .