A hosszú évek során, a család ,a munka az iskola mellett fontos szerepet kapott az életünkben a méhészkedés.
A családalapításnál döntően közbe játszott a méhekkel való foglalatosság.
A kezdő lépések, melyek a családból indultak a későbbiek folyamán kiterebélyesedett idősebb méhészek ismeretére,segítségére , melyhez kapcsolódott a baráti körünk egy része is.
Mint a korábbi bejegyzéseimben említettem a teljes ismeretet nem tudod csak könyvekből elsajátítani ,kell : egy tapasztalattal bíró valaki, segítő : ez a mentor.
Flancos név ötven éve nem is ismertük ezt a szót, de jól hangzik.
Tehát menjünk vissza az időbe!
Ahol éltünk érdekes módon több családi méhészkedés is volt, ami a későbbiek folyamán apáról fiúra szállt.
Már ebben a 60as években rájöttek a falubeli emberek, hogy a megélhetés csak több lábbal lehet.
Most egy kicsit a rég múlt emlékekből felidézve sokan a mezőgazdaságból az állattartásból egészítették ki a család havi jövedelmét.
Nem volt abban az időben sem könnyű a megélhetés.
Akik visszaemlékeznek erre az időszakra ,mekkora állat állomány volt egy egy településen kecske, disznó, tehén.!Ezekkel az állatokkal foglalkozva, még a méhészkedés is belefért.!
Nahát ezért írtam hogy viszonylag sokan hódoltak eme szenvedélynek.
Igen a legszorosabb értelmében, mert aki méhészkedett az a maximumra törekedett.
Ezek az évek mindentől mentesek voltak.
Nem volt permetezés. Nem volt atka. Nem volt, ennyi darázs.
Voltak viszont hatalmas legelők, tarlóvirág ,magas idősebb akácfák és tolerancia az emberek között. Nem volt versengés , nem volt háborúskodás a méhlegelők leterheltsége miatt.
Ezekről már csak múlt időben beszélhetünk.
Hol van már Béni bácsi akivel az első lépéseket megtettük a debreceni akácerdőben?
Hol van Dezső és párja akikkel hosszú évekig együtt vándoroltunk?Akikkel végig reszkettünk az éjszakai fuvaron, imádkozva, hogy a sofőrünk el ne aludjon .Végig énekeltük a teherautóban azt hogy " rettentő nagy dolog a kemping".
Hol van az a Dezső, aki ha valami probléma akadt azt a kevés haját is kitépte??
Hol van a Józsi bácsi ,aki mikor Nagy Kőrösön vándorlásunk során ellátogatott a tanyánkra, azt mondta komoly hangon."Jani ezeket a méheket már meg kell rugdosni".Ez a pergetést jelentette.
Hát igen ebben az időszakban még a kezdő kategóriába tartoztunk és így segített, figyelmeztetett, nem tollasozni kell pergetni.
Még sorolhatnám a két Lajost aki közül az egyikkel nagyon jó barátok lettünk.
A másik Lajost, aki ha a kaptárjaiban sok méz volt a boldogságában részegre itta magát.
Hát igen hol vannak Ők?
A mondás szerint az Égi mezőkön, fentről figyelik a lentieket.
Ezt a bejegyzést az ismert és ismeretlen méhészek emlékére írom akikkel az évek során találkoztunk hallottunk róla és már az égi mezőkön ténykednek és bár már elmúlott a Halottak napja nem késő rájuk emlékezni.
Régi fotókkal búcsúzom ,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése