2015. október 30., péntek

Mézes mákos tészta

A  legutolsó bejegyzésemben elgondolkodtam,  hogy miről fogok írni ha elfogynak a régi méhész  emlékeink. Arra a megállapításra jutottam, hogy ezeket a szép  nehéz éveket  nem lehet nem megosztani  és  aki kíváncsi a  70-es évek történeteire azok szívesen olvasgatják .
Ezeket a történeteket párhuzamba kell állítani a mostan végzett  méhészkedéssel.
Szerintetek van különbség a mai és a "tegnapi " méhészkedés között??  
 Csak olyan foglalkozik méhekkel akik a profit miatt csinálják? 
A blogírásom elején  elmeséltem, hogy a párom  nevelőapja  szabadidejében  foglalkozott egy-két méhcsaláddal. Ő a család méz készletét biztosította ezáltal. Kizárólag ősszel pergetett  ami a vegyes   virág mézet jelentette
Ezek az évek a nagy szegénységre voltak jellemzőek  és bizony hús helyett a tészta volt a heti menü, és ebből  nem maradhatott ki a mézes mákos tészta A mai napig is így esszük ezt a csemegét..
Ebben az időben a fiú gyerekek nagy segítséget jelentettek, így sikerült  nagyjából megbarátkoznia és egy kicsit elsajátítania " a méhész tudományt". 
Azokat az ismereteket amit később a maga javára  fordította  és amivel később engem is megfertőzött.
A mostani fiatalok  nehezen hiszik el, hogy a család abban az időben  hiába volt összetartó,  az  anyagiakkal járó segítséget saját magadnak kellett összekuporgatni. 
Az első méh családokat hitelből vásároltuk ami abban az időben elég kirívó eset volt.
Ki látott még olyat, hogy nincs se háza, se vagyona és méheket vesz??
Abból az elhatározással kezdtük, hogy  mivel már a méhek gondozása kezelése, úgy ahogy ment és nagyon megszerettük a velük való foglalkozásokat ,  belevágtunk.
Nagyon nem bántuk meg!! Olyan jó volt hallgatni a méhek  zümmögését,  a halk duruzsolás ,szívmelengető.
Az egyik vándorlásunk alkalmával amikor  Jászberényben telepedtünk le , akkor történt a nagy baj.
A falunkban egy méhésznél felütötte a fejét a rettegett  méhbetegség a NYúlós.
A nagy állományát megsemmisítették és nekünk sajnos nem lehetett két hónapig  haza szállítani a  kaptárjainkat, ott maradtak a vaddohányon .
Nem kell a méhészeknek bemutatni a selyemkórót! .Nagyon jól mézel::  De jó talajon, párás melegben és kell hozzá eső.
Ezek egyike sem volt a száműzetésünk alatt, és bizony elég legyengült családokkal  jöttünk haza.
Hát igen ez is a méhészet része!
A költözésünk sem ment zökkenő mentesen . Megpróbáltunk olyan részt, területet vásárolni ahol a méheket nyugodtan tudjuk kezelni és foglalkozni velük és nem tör ki a háború a szomszédainknál.
Képzelhetitek egy üres kukorica föld     egyetlen szilva fával és egy lerobbant ház!
A hivatal is meglepődött a méhállományunktól, de mivel mindent az előírás szerint megterveztünk, nem volt kivetni valójuk.
Érdekesség volt, hogy ebben a faluban elég nagy hagyománynak hódolt valamikor a méhészkedés. A kíváncsiskodáskor derült  ki , hogy  itt is ott is  méhészkedett  nagyapa vagy  valaki a családból .
Most olyan képekkel búcsúzom amiket kis csemeteként alig fél méteres hurkapálcikának vettem. Bemutatom a "csicsóka ültetvényemet" is aminek a virág porában fürdenek a méheink még ebben a szépséges októberi napsütésben.
Képek a kaptárakból kiszedett keretekről .Fertőtlenítés után !!




  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése