Remélem nem felejtettetek el,talán egy kicsit hosszú volt a szünet.
Bevallom olyan sok nívós videó van, ami a méhek bemutatásával foglalkozik, de úgy érzem hogy ha összevetem az eddig írt kissé naplószerű blogommal kicsit sem gondolom hogy összehasonlítható.
Én így írok, azok az élmények, események vissza nem hozhatók, ezeknek az átélése nem mindenkinek adatik meg.
Hogy, olyan hideg volt az egyik vándorlásunkon, hogy a lábunk alatt ropogott a jég?
Hogy, Nagy Kőrösön az akácon gombát szedtünk?
Hogy, a három hetes májusi vándorláskor tűzifát szedtünk?Üres kannákkal jöttünk haza.
Hogy, Jászberényben a gyurgyalagok megtámadták a hazajövő fáradt méheinket?
Hogy, a téglási erdőben a hirtelen zivatar mind leverte a hordásban részvevőket?
Hogy,Hejőpapin a repcére vándorlásnál majdnem megöltek bennünket a méhek?Ekkor 1986 április volt!!!!
Hogy , Vámospércsen három nap alatt leégett az akác?
Hogy, volt olyan napraforgóra vándorlás amikor mi a kellős közepén táboroztunk a méhek viszont egy másik kisebb tányérú tábláról hordtak?
Hogy, Andornaktályán a figyelmetlenségünk miatt hatalmas mérgezés történt?? A szőlő közelében a méheket nem jó lepakolni.Permetlé!
Hogy ,a debreceni erdőben minden napos volt az aggodalmunk a földút miatt?.Napi három -négy lovas kocsi haladt át előttünk. Volt négy -öt méter de a tapasztalat az elmondás szerint a méhek a lovakra nagyon veszélyesek.
Na jó eddig csak a negatívumokat említettem, de volt nagyon sok jó dolog is az évek során.
Megtudtuk hogy a méheket szeretni, tisztelni kell és együtt kell velük gondolkodni, amit ők meghálálnak,Sok jó minőségű mézet pergettünk repce,akác, hárs, napraforgót.Egyik évben még a szilváról ambróziát is. Amit sajnálok, hogy nem kóstolhattam meg a gesztenye mézet a facéliát és a selyemkórónak az ízét sem ismerem
A mondás szerint a mézet maguknak gyűjtik, az emberek csak elveszik. A méhek egyre többet és többet akarnak mivel érzik, hogy kevés a tartalékuk.A gyűjtőhajlam a génjeikben van és ez függ a méh fajtájától.
Minél agresszívabb annál nagyobb a méz hordása is.
Van olyan ázsiai terület ahol az elrajzott méh populáció olyan magas, hogy az addig nektáron éldegélő madarak, apróbb állatok már nem jutnak mézhez, virágporhoz mivel az elszaporodott óriás méh gyors iramban kirabolja behordja a virágok nektárját.
Az évek során nagyon sok mindent köszönhetünk annak, hogy méh családjaink voltak és még vannak
Vajon lesz utódunk??
Említettem az Európa mézes reggeli programot.Ilyen kampány évente többször volna időszerű , mivel a gyerekek 90% ilyen esetben jut csak a méz fogyasztásához.
Még a régi lakhelyünkhöz kapcsolódó emlék. A lepakolt méhekhez az utunk kicsit nehéz helyzetű embercsoport utcáján vezetett.Hazafelé megállva hívtam a gyerkőcöket : mézkóstolásra. A kenyeret vajat ők hozták én adtam a mézet: a végén már nem volt vaj, elfogyott a kenyér is a mézet már kanállal ették.
Szerintem, nem elég korán kezdeni a gyerekekkel a méhekkel kapcsolatos információk átadását-
Igen is ismerjék meg, hogy az a méz ami talán valamelyik gyerek tányérjára, kerül hogy termelődik, és hogy kerül be az életükbe.
Szerettem volna még a tavasszal, hogy a méz pergetésnél legyen ott egy-két iskolás nézze végig esetleg még segítséget is kapunk. Senki nem jelentkezett !
A karácsonyi Adventi vásáron mézes receptekkel kóstolással voltam jelen.Fotó!
Nagy örömöm volt, hogy a településünk óvodájában kis ismertetőt adhattam szemléltető eszközök bemutatásával.Érdeklődve hallgatták a három .hatévesek a méhek mese óráját.
Talán belőlük nevelődik ki az új generáció akik ugyanolyan odaadással foglalkoznak idővel a méhekkel mint az elődeik tették.
Ki tudja!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése