Mivel tegnap nem sikerült befejezni a méz lepergetését, ma ezzel foglalatoskodtunk. Ne értsétek félre nem a kaptár, illetve a méhcsalád a sok , mi vagyunk már kissé elhasználódva. Ma körülnézve, már a repce lassan magba szökken, viszont már megjelent a fák koronáján a fehéredő akác virág. Ma megmértem a telephelyünktől a távolság az akác eléréséig 500-800 méter. Talán belefér! A tapasztalatok felmérések szerint a méhek egy km-en belül tudnak hordani. Bizakodjunk, hogy sikerül egy kis akác mézet pergetnünk. Tiszta akácmézet kimondottan az erdőből kaphatunk. Régi emlékek, mikor májusi szabadság készülődés, reménykedés, milyen idény lesz. Ez volt a vándorlási időszak. Persze mikor még hátul gombolós méhészek voltunk, tapasztalatlan fiatalok, bizakodtunk! Mivel a vándorláshoz nem volt elég rakományunk (1974-et írunk) másokhoz társultunk. Sátor volt még akkor az éjszakai szállás. Hú de fáztunk! A pergetésben a "zöldfülűek" kerültek sorra utoljára. Ezek mi voltunk! Aki érti a méhészkedés csínját-bínját, az tudja, hogy ez mivel jár. A legelőször pergetett családok a bőséges hordás hatására újból teli voltak. Mit értettük ezt még! Ezen a két képen már a család harmadik tagja is, aktívan tevékenykedik. 2015-ös képpel búcsúzom.
Folytatása következik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése