A méhek élete, a mi életünk is!

A cím sokat elárul arról  amiről most írok. Visszatekintve mi már 50 éve méhészkedünk, de valószínű, hogy a fáraók idején is voltak méhek. Feljegyzések alapján még Kleopátra is mézes tejben ápolta magát. A méheknek kialakított életük van. Röviden mesélve van a "Királynő", vagyis az anya és van kiszolgáló személyzet, a herék  és a dolgozók. Ebből áll a kolónia. Az anya a műlépből kiépített, kitisztított, keretek közt járva lepetézik, és a dolgozók egy csoportja gondozza  óvja, eteti a következő generációt. Mikor  a 21 nap eltelt kikelnek s most ők veszik át a gondozói feladatokat, az őket babusgatók pedig elindulnak a nagy életbe Ezek a dolgozók hordják be a mindennapi falatot, a virágport, a nektárt. Sajnos a mostani méheknek nem mindenhol van jó helye az étkezését illetően. Szakirodalmak foglalkoznak azzal, hogy miért  van olyan sok méhpusztulás. Ezek a tanulmányok az egyoldalú táplálékot teszik felelőssé. Ez olyan mintha egy ember több éven keresztül csak kenyeret és vizet kapna. Nincs változatosság vitamin bevitel és ezt megsínylik a méhek.  Az 50 év alatt nagyon sok  alföldi erdőben  voltunk. Abban az időben  fiatalok teli energiával bizakodóan  kezdtük a nagy életet Téglás, Debrecen, Nagykőrös, Vámospércs, Lajosmizse, Dormánd, nem is tudom szinte felsorolni. Jászberényt sem szeretném kihagyni ott többször méhészkedtünk. Ott szintén volt emlék, de hát hol nem! Jó idő, erős méhcsaládok, nagy hordás, mit csinál a család ? Hát rajzik! Egy akácerdőben azért elég nagy, magas fák vannak. Mikor a raj elindul, hát próbáljuk figyelni mozgását, na persze hol ide száll, hol oda  és mivel ez nem tetszett nekünk kicsit besokalltak. Nem hiszitek el, hogy milyen bosszantó , ha egy raj odébb áll! Ez a méhészek hibája, mivel nem figyelt eléggé a családra, ahol szép lassan egy másik életre készülődtek. Egy másik anyát babusgatnak és ott hagyják  a régi otthonukat,  hogy új családdal éljenek tovább. Persze megrakják magukat élelmiszerrel mézzel (ez a "hamuba sült pogácsa"), és elindulnak. Visszatérve a mi kis rajunkhoz. Jászberény magas fáin egyikére estére leült. Na most kitalálni, hogy is tudjuk onnan lehozni.Csúzli ismeritek ugye? Fellőttünk egy kötelet szerencsére águsos volt az akácfa, a kötél egyik vége az én kezemben a másikat a férjem fogta, nagy rántás és a raj leesett, de hova? Hát másnap jól fel voltam dagadva. Ez ugye este nyolc órakor történt, ezt a méhek nagyon nem szerették. Jó volna, ha az iskolákban egy-egy órát a méhek életével megismerésével foglalkoznának, mert a mondás szerint, ha a méhek kipusztulnak az emberiségnek csupán négy éve marad az életben maradáshoz.