Képek

Kedves olvasótáborom, Ti,  akik figyelemmel kísértétek  a közel két éven át írt bejegyzéseimet, blogomat,  mely az elmúlt évek méhészkedéseiről emlékeiről, tapasztalatairól szólt,   , bizonyára tájékozódtatok,hogy ez év április óta már nincsenek méhcsaládjaink.

Mivel az évek során felhalmozódott  az  előfizetésünk a Méhészújság ,a Méhészet és egy rövid ideig   járattuk a Fejérmegyei egyesület lapjait is  

ezt szeretném áruba bocsájtani.

Remek írások vannak a kezdetektől napjainkig .

Az eladásra felkínált napilapok, 1970 évektől  1989 ig , közel 150 példányszám,

1990- től napjainkig 300 db melyek gazdára várnak.

Elsősorban  kollégák,kezdő méhészek esetleg gyűjtők érdeklődését szeretném felhívni a vételre,melyet a Facebook  oldalamon jelezhettek.

A korai évek példányai egy kicsit viharvertek és  egy-egy hónap hiányzik, ezeknek az ára ,120-Ft   

    Az 1990-től napjainkig, melyből szintén hiányzik egy-egy példány:

200-Ft.

Részletezni tudom kívánságra  az évek ,hónapok meglévő példányait.

Jöjjenek  a fotók!

MéhészkedTünk

Május óta nem írtam,
Nagyon nehezen dolgozzuk fel, hogy elvesztettük a dédelgetett állományunkat. Igen jól írtam  a dédelgetett méheinket sajnos áprilisban elpusztították.
Azóta  az életünkben egy űr keletkezett,melyet még nem tudtunk betömni, és ettől az időtől kezdve  a méhekről beszélni nem könnyű, értelmetlen dolognak tűnik-
Mondhatjátok miért nem vigyáztatok  rá, talán  a ti hibátok!
Hat éve hogy az ideköltözés második évétől ,kerülgetett bennünket ez a fertőzés.
Nyugodtan ,bátran leírhatom nem a mi sarunk. 
A méhészkedést nem lehet máról holnapra megtanulni .elsajátítani, nem lehet bemagolni.
Tapasztalat ,tapasztalat, gyakorlat, idős méhész segítsége kell.
Most már mindegy  a korunk miatt már nem kezdünk újabb állomány beruházásába, van egy jött rajunk, aki majd megvigasztal bennünket
Na ez a kis raj teljesen  más  mint a régi megszokott fajtáink voltak. Barna kis szelíd jószágok.
Tudjátok amikor  ide költöztünk, és gyümölcs és egyéb  fákat vásároltunk mindent a méhek javára terveztünk.
Az idén már megnőttek az akácfáim, igaz elfagyott ,de már lett volna rajta virág és a 40 gyümölcsfa is termőképes.
Ezek a volt méh állományunknak voltak rendelve.
Szeretném ha nem felejtenénk el az 51 évet és ha is érdekelne a tanácsunk, esetleg a véleményünk, kérlek benneteket továbbra is  keressétek fel a blogomat.

   

A kezdés

 A méhészetet nem lehet egy könnyen elfelejteni, kitörölni a mindennapjaidból
Már lassan egy hónapja, hogy nem döngicsélnek a kertünkben a méhcsaládjaink szorgos méhecskéi.
Nem múlik el nap, hogy valamilyen formában ne emlékeznénk az 51 évre,ami meghatározta az egész életünket a napi feladatok fontosságát,ami a méhekkel volt összefüggésben. 
Ezt a blogot is a méhek szeretete ihlette.
Tavaly, amikor kezdtem írni az első lépésekről, hihetetlen milyen nagy hatással volt rám a visszaemlékezés. 
Érdekes miért emlékezünk vissza jobban  az 50 évvel ezelőtti dolgokra,mint arra ,hogy öt perce hova tettem a kulcsaimat?
Nem tudom ki olvasta  a kezdő írásaimat, amiben összekerül két ember kinek  nehéz kezdeteket kell legyőzni, hogy talpon maradjon, és megéljen a saját lábán szülői és egyéb segítség nélkül.
Ezek az okok vezettek arra hogy a méhészkedés az életünk része legyen.
A kezdetek mindig nehezek  amit nem tanultál nem ismersz  egy új világ !

Az első  hogy lehetőségeket keressünk  méh családok vásárlására, nem volt könnyű, elhihetitek ,pénz hiányában, nagy gond . 

Kevés fizetés , nincs lakás,   kicsi gyerek, egész napos munkahely, és már abban az időben sem volt olcsó mulatság beruházni egy kezdő méhészetet.

A szerencse ,hogy a kezdő tudás a párom részéről már meg volt igaz kissé hiányosan de értett hozzá többé kevésbé.

A pénzt is sikerült megszereznünk és kezdődött az életünk a méhekkel.

Az első vándorlás  idősebb méhésszel, összefogva  Debrecenbe  volt.

Mi adtuk a nyers erőt : segíteni kellett pakolás ,pergetés,  de akkor fiatalok voltunk,és ezeket fel sem vettük, örültünk annak, hogy méheink vannak,és talán idővel növelni tudjuk a kis állományunkat.

A debreceni út  kicsit göröngyös fázós esték, nagy melók, de hát akácon voltunk,  kissé felkészületlenül, még nagyon terelgetni kellett bennünket.

Persze a fiatalságunk felülkerekedett még nem vettük túl komolyan, hogy ezzel pénzt szeretnénk keresni. 

Mivel fázósak voltak az éjszakák, a nappalok  munkával teliek  a három hétből  szünnapok is adódtak  irány a debreceni Strand. 

Így indult a mi méhész életünk T

Ebben az évben még csak annyi mézünk volt, amit csak kóstolhattunk,de nagyon imádtuk!. 

  Majd   jövőre!

Ne feledjétek, aki méhészkedésre adja  a fejét  kérjen segítséget,  a régiek  közül sok olyan segítőkész idős van

, aki  felkarolja  a kezdő  tapasztalatlant és kell is, és fogadjátok el a tanácsait. 

Messziről nézlek benneteket és kissé irigykedve figyelem a munkáitokat.

Sok sikert méhész  fiúk lányok.!  

Mi lesz veled magyar méhész??

Ma 30 éve  volt a csernobili atomrobbanás, erről megemlékeztem a  legutóbbi írásomban. 
azt a félelmet soha nem éreztük az ötven év alatt mint ezen a napon amikor a méhek rajban támadtak. 
Olyan volt mint  az  Alfred   Hitchcock  " Madarak"

 című filmjében amikor megtámadta a  madársereg az embereket., de itt a méhek!  .
Olyan mérgesek ,haragosak , támadóak voltak, hogy ilyet még nem tapasztaltunk.
Évek során többször vándoroltunk, és igaz, hogy a  méheket  izgatja,  az illat, a szín ami a repcéből árad. De ez más volt! 
Valószínű, hogy ahol mi voltunk akkor a a méhekkel ott vonult át az atom robbanáskor keletkező felhő
 Ezt a sugár fertőzést érezhették meg, és ez váltotta ki ezt a hatalmas nagy ingerültséget  támadást.
Ez 1986 ban volt..
A cím amit írtam 2016. 
Sajnos mi már em tudunk méhészkedni,mivel  fertőzöttek lettek a családjaink.  
De ti???
Nézzétek meg  mit művelt  a tegnap éjszakai fagy .
A repce nem mézelt, hideg esős idő volt rá, a kijáró méheket elviszi a nagy hajtás  ami a 
a természetükből ered.
Ezek az akácfáim amik  még két napja csupa virág kezdés volt    ,most ilyen lett. 

Méhek nékül

Már több mint egy hét telt el a tragédia óta.Igen tragédia mi így fogjuk fel, mert a méhészkedés az életünk része, volt 51 éven keresztül.

Naponta lesétálunk a kertbe hogy van- e valami változás.

Valamilyen csodában bízunk, hátha a Teremtő küld nekünk egy rajt, abba  a kaptárba ami kifertőtlenítve üresen várja a méheket.

Amikor költözésre került sor a hideg Borsodból,  a gondozatlan telekre gondosan megválogattuk azokat  a fákat. amik a méhek javát fogják szolgálni.

A gyümölcsfák minden fajtája bekerült a válogatásba, mellette Evódia, Szivarfa, Ecetfa, Hársfa.

Mindent a méheknek rendeltünk alá.

A költözéskor vékony ceruza vastagságú akácból felnövekedett 60  fa  az idén már virágozni fog, és ezt nem érhették meg a családjaink. 

Nem messze  talán 100 méterre hatalmas repce virít ami már nem jelent számunkra kihívást, eredmény nélküli lesz ez az év.

51 éven keresztül a kertünkben folyamatos volt a nyüzsgés a méhzümmögés.

Az idén lesz harminc éve ,hogy a repcére való vándorláskor olyat tapasztaltunk ami talán hihetetlen más számára.!!!

1986 április Hejőpapin  repcén,  letelepített méhcsaládjaink  ellenőrzésekor ,kezelésekor, a méheink  megvadulva mérgesen ,haragosan támadtak meg bennünket . 

A fejünk felett  feketén körözve  nem engedték  a kaptárbontást,  olyan támadást kaptunk,  hogy azt soha  nem felejtjük, el egészen estig bemenekülve a bódéba, sötétben sikerült csak elmenekülni. 

Ez pénteken 26-án volt!

   .Hétfőn,  minden média bemondta  a Csernobili atomrobbanást.!!!

Egy két képpel zárom az írásom  .

Írjatok a Facebookra és talán megvigasztalódunk  a szavaitoktól .

Csend, néma csend

Két nappal később! 
Sajnos nagyon szomorú napok következtek.
Mint említettem a tavaszi virágzásban tobzódtak méheink,melyek a bővítés,serkentés hatására bomba formában kerültek. 
A repce táblák  neon színnel virítanak . ideje a gyűjtésre felkészülni.!
Ezek a méhek szavai a szorgoskodó kis rovarok beindultak és a kijáró előtt tolongva igyekeztek a kis megpakolt zsákjukat leadni a közösbe.
A család az életük, mindent nekik gyűjtenek.
Mivel a repce már kezd virágozni a vándorlás is beindul  ,ezzel együtt jár a méhcsaládok tavaszi egészségügyi ellenőrzése, melyet szükséges évente elvégezni , hogy a betegségeket feltárják.
Nagyon természetesnek vettük, mivel az 51 év alatt       csak az ide költözésünkkor észleltük ezt az állományunkban.
A letelepedésünk után     két évre már jelezték a kisebb állományoknál,  hogy sajnos felütötte a fejét a nyúlós ami nem csoda mivel elég gyenge családokkal történt  ott a méhészkedés.
Az idei vizsgálatnál  a családjaink között elvétve egy-két beteg fiasítást találtak nem kímélte meg a méheinket
A mintavételnél sajnos beigazolódott, hogy minket sem kímélt  ez a borzalmas betegség, melyben a teljes állományunkat  meg kell semmisíteni,
51 év!!!!  és így kell elbúcsúzni a szeretett méheinktől!
Nagy bánat, nagy szomorúság!!
Egy tanácsot fogadjatok el!!
Mielőtt letelepedtek méhészkedni kezdetek  járjátok körül a vidéket, a helyet nézzetek alaposan szét:!!!
Amire figyelni kell ,nincs-e valahol szétszórt ,régi maradvány ami  régi  elhagyott  méhészetre utal, üres nyitott kaptár egyéb létesítmény  mert ez a betegség nem gyógyítható 30 évig fertőzhet olyan agresszív. 
És ne felejtsétek.Ha  a méhek elpusztulnak  az emberiségnek négy éve van és nem lesz élet a földön.!!
Kívánok minden kezdő, méhészkedő társainknak  méhekkel együtt élő tartalmas 50 évet.!

   

x

Április 10. előtt.

Április eleje van és készülődés az idei méhészidényre. Tervezés,  segítség kérés az egészségi állapotunk miatt. 

Ebben az évben ünnepeljük az 51 éves évfordulót, melyet a méhekkel töltöttünk.A tavasz csodálatos volt vagy még az. 

A szezon kezdés elég jól indult ,bár ez az enyhe tél kicsit aggodalomra adott okot. Az évek során  a hideg tél mindig szívósabbá tette a családokat, és most féltünk, hogy  a telelés megtizedeli a méh családjainkat. 

No nem így történt ! Végre valahára lehetett bővíteni serkenteni .Itt a jó idő! Minden virágba borult , ellepték a fákat, illatfelhő egy-egy szilvafa mellett. 

A méhek szinte bódult állapotban hordták a nektárt , a virágport.

Olyan nagy munkában voltak, hogy szinte lefordultak a pitypangról a virágpor súlya alatt.

Nem messze már sárgállik a repce, ami szinte megbabonázza a méheket. Indul a repce méz hordás.

Nagy reményekkel vártuk a következő napokat.

Sajnos hiába!  

A képek a tragédia előtt készültek.

   

Segítség méhész voltam

A tavaly elkezdett blogom népszerűsége simogató volt a lelkemnek.  
Az olvasottsága és a megtekintése alapján éreztem, hogy a méhészkedés egy nagy titok és  sok a  megválaszolatlan kérdés, melyekre már nem az én  tanácsaimra lesz szükségetek.

A közel 6000 olvasó a majdnem 80000 megtekintés során rájöttem, hogy nagy az érdeklődés  ez iránt a csodálatos ténykedés iránt. 

Mondhatnám hobbi, munka főfoglalkozás  ki hogy éli meg!.

Ahogy a korábbi írásaimban olvashattátok,   a méhészet fejlődik  a 70-es évekhez képest már   azok a technológiai, fejlesztések mára már elavultak ,   egyszerűen  kinőtte magát .

Mi  ezzel az új technológiai fejlődéssel nem tudunk lépést tartani, a költségek növelése nem áll arányban  a korunkkal és  sajnos az egészségünkkel. 

Rá kell jönni, hogy helyet kell adni a fiatal generációnak.!  Visszatekintve mindig maximálisan segítettük gyakorlati oktatással,  tanácsokkal akik hozzánk fordultak. 

Sok kezdő kérdésére szívesen válaszolva, a mai napig is barátság van köztünk.

Nem teljesen vonulok vissza , de mivel már új dolgokat nagyon nem tudok javasolni, kérlek benneteket, hogy ne feledjétek a 70 -években ezek a lehetőségek voltak, és mi ebből, a körülményekhez képest mindent  kihoztunk. 

Kicsit irigykedve  nézem  ezt az új generációt akik segítséggel  rövid idő alatt valóra tudják váltani azokat az álmokat   amiket mi  hosszú évek alatt sem fejeztünk be.

Hogy mi lesz a méh családjaink  sorsa?? ,amíg erővel bírjuk nem hagyjuk abba, 

 Mivel életünk a méhészkedés.!!  

Egy kis versikével búcsúzom: 

Kaptárjaidat bontani majd csak akkor  fogod 

Ha hőmérőd  eléri  tizenhatos fokot.

 

Segítség, méhész lettem!: Bemutatkozás

Kedves, régi, kezdő,  új generációs méhészek szeretném ismételten figyelmetekbe ajánlani  a 2015 -évben  írt blogomat, amely a méhészetünk 50 éves emlékeiből íródott. Hátha valamelyiktek még nem olvasta, illetve nem hallott róla,s talán  szívesen forgatnátok a munkátok során.

A linkre kattintva elérhetitek az első bejegyzésem.

Segítség, méhész lettem!: Bemutatkozás: Nagyon régen, még az ötvenes években a városban, ahol éltem vendégségbe mentünk egy rokon nagypapához. Irigykedve néztem, hogy milyen...

A fotóim

Sajnos  a nemrég írt blogom  a közösségi oldalamon   megint kép nélkül  jött   fel.

Dolgozunk a probléma kijavításán.

Az itatóról készítettem egy fotót, ilyen volt minden kaptárunkon.

Jelentkezem , most egy rövid távollét, és jövök .

Olvassátok és nézegessétek  a képeket.!

 

Február az itató fontossága

Kissé megvárakoztattalak benneteket kedves hűséges olvasóim, követőim.
A február ilyen.

Várjuk ,hogy az idő jobbra forduljon, bár azt hiszem erre az évre nem mondható el, hogy  farkasordító hideg lett volna. Talán  volt egy -két hét amikor mínusz 15 fok körüli volt az idő.

Most inkább a szélsőséges  volt a jellemző

Ilyenkor a méhek sem igazán tudják ,hogy mikképp reagáljanak   a plusz tavaszi napos időre.  

Hol kitódultak  egy.egy napos órában , ami bizony nagyon esedékes  a hosszú napok miatt.

Ez  a tisztuló repülés a méhek számára nagyon fontos  ezzel elkerülhető a hasmenés , ebben az időszakban ajánlatos a méhész jelenléte, ezzel ellenőrizheti a családok  állapotát.

A február végén  családokban megszűnik a  téli nyugalom, már egy két méh  keresi a  behordandót Most már kezd virágozni a mogyoró, később a  fűz amit szívesen látogatnak. 

Ezekből a korai  virághordásról már láthattunk egy két igazán szép fotót ,melyeket a méhészeink szívesen megosztanak .

Már van olyan család ahol az anya elkezdi a petézést és ekkor elindul a víz utáni kutatás. 

A felelősséggel dolgozó méhész gondoskodik a megfelelő itatóról-

Több éve hogy a kaptárakra szerelt  tejes flakonokkal  biztosítottuk a napi vízkészletüket.

A csavaros tetők nem engedték  a víz elfolyását a közepében kivágott lyukban, jó nedvszívó  pamutcsík, amit a kaptár szájához igazítottunk, és onnan szívták fel a napi adagot.

Ezt naponta töltöttük fel  meleg vízzel. .

Volt olyan itatónk, amikor alulról melegítettük  petróleum lámpával . Ez egy kicsit költséges volt.

Mivel már nagyon régóta méhészkedünk sok  kísérlettel próbálkoztunk  a korai fiasítás elindítására. Melegítő berendezés  , forró tégla,stb. 

Borsodban kemény és hosszú a tél. 

Már nem kapnak a méheink gyógylepényt. Ezt több éven keresztül  orvosi rendelvényre vettük, majd áttértünk a saját készítésűre.

Nem tudom észre vettétek -e olvasóim , hogy  egész iparág  növekedett ki  a méhészet terén  amelyek  minden kívánságotokat  kielégítik ,  hatalmas  választékú  gyógyászati ,  patikai készítményekkel  elárasztva csak győzzük  kipróbálni.  

Szerintetek szükséges a méheknek, méhtakarmányra??? Nem sorolom fel hogy mi  minden kapható ezenkívül., amit mi az évek során sohasem használtunk,  nem volt a méheknek erre  szüksége.

Aláírom a méhek megbetegedhetnek könnyebb a sérülékenységük kisebb az immunitásuk a monoton ,egyhangú  legelőkről behordott nektár miatt,  de  ennyi vitamin kiegészítőre??

Amikor a hómérséklet engedi  belenézünk a kaptárba és ha szükséges pótoljuk  az élelmüket, továbbra is megfelelően betakarva.

Általában a vezetett naplót felnyitva látjuk hogy  a család hány kereten telelt be, mekkora mézkészlettel. 

Az utolsó blogomat nem sikerült   a közösségi oldalon megnyitni egy fotó miatt.

Remélem ezzel az írással nem lesz probléma. Még  a régi képekkel búcsúzom.

   

Februárius

Furcsa cím igaz, kedves blog olvasóim!  
Ezt a hónap elnevezést, az 1900-as években Báró  Ambrózy  Béla   nagy méhészünk írta , aki az életét a méhészetnek szentelte a könyv címe két szó :" A MÉH" nagy betűvel.

Ebben a könyvben nagy aprólékossággal foglalkozik a méhek minden mozzanatával életükkel tanácsokkal látja el a méhészeket , a méhészkedni  vágyókat, a kezdőket.

Hazánkban  Szegeden  egy Méhész Egyesület, viseli a nevét melyben tisztelegtek a példa képük előtt..

Gondolom már ez csoport elölről hátulról betéve tudja e nagy sikerű könyvben leírtakat.

Másik kevésbé ismert nagy méhészünk Ignácz Sándor.

Ignácz Sándor az 1942 -es évben kiadott  hatodik bővített könyvében szájba rágóan segíti a kezdő,  a haladó méhészek munkáját.

Olyan részletesen magyarázza a méhészkedés fortélyait,hogy azt mindenki megértse.

Hihetetlen, de mi mikor a 70.-es években elkezdtünk méhészkedni nem ismertük az atka fogalmát, viszont ezekben a könyvekben már részletesen olvashatunk róla, és ezek a könyvek sokkal korábban íródtak. 

Ignácz Sándor elkötelezett volt az ő általa használt keret méretére.

Könyveiben többek között olvashatunk a  a tükrös kaptár, a telelés gyakorlatban , melyeket a mai méhészetben nem használunk.

Ha lesz rá módotok keressétek ezt a könyvet mert bár videón nagyon sok mindent elérhetünk, de tiszteljük meg ezeket a nagy méhészeket, azzal hogy beleolvasunk az írásaikba.

Nem fogtok csalódni! Azok az ízes régi szavak, az olvasási élmény!

Másik nagy méhészünk Őrösi Pál Zoltán. 

Az  általa írt olvasmány a mai generáció legolvasottabb könyve. Nálunk is ez volt a kezdő tanulmányi kódex.

Őrösi és Ignácz közötti időszakban a méhészkedés volumenben változott csak.

Mindkét nagy méhészünk okos szavakkal irányította a méhészkedni vágyókat.

Közöttük a keretek mérete volt eltérő.

Míg Ignácz Sándor arról volt meggyőződve, hogy az ő keretméretei a leghatékonyabbak , addig Őrösi Pál Zoltán  a Boconádi Szabó Imre keretét tartotta a legjobb eredményt elérőnek.

Számokkal bizonyított ,hogy a Boconádi lépen 4.1 kg  méz fér, addig az Ignácz  keretben 4.3 kg.

Egy lép felület 13,7, míg a másik 14,40 dm a négyzeten

Nos nem akarok tudományos értekezést tartani ezt a nagyobb írók megteszik illetve megtették de a mi állományunk  Ignácz  kaptárakból áll.

Csak jót tudunk róla mondani és bár az országban nem elterjedt, egy méhtartónál már volt pozitív eredmény . 

Érd közelében  a Nagy Boconádi kaptárakat ellopták, a mi Ignáczainkat meghagyták.

 DE még mindig nem tudjuk ki méhészkedik  ezzel a kaptár félével.!!

Ha olvassátok írjatok róla, ha van a közeletekben ilyen kerettel méhészkedő.

Végezetül egy 1956-ban íródott versikével búcsúzom"Februárban kezdődik a méheknél az élet

                                                                               A legtöbbje ilyenkor már  lassan     szerteszéled

                                                                                Koppants néha a kaptáron ,s hallgasd mi válasz

                                                                               Ha egyenlő zümmögést" hallsz," akkor  tovább 

                                                                                    állhatsz "