2016. március 26., szombat

Segítség méhész voltam

A tavaly elkezdett blogom népszerűsége simogató volt a lelkemnek.  
Az olvasottsága és a megtekintése alapján éreztem, hogy a méhészkedés egy nagy titok és  sok a  megválaszolatlan kérdés, melyekre már nem az én  tanácsaimra lesz szükségetek.
A közel 6000 olvasó a majdnem 80000 megtekintés során rájöttem, hogy nagy az érdeklődés  ez iránt a csodálatos ténykedés iránt. 
Mondhatnám hobbi, munka főfoglalkozás  ki hogy éli meg!.
Ahogy a korábbi írásaimban olvashattátok,   a méhészet fejlődik  a 70-es évekhez képest már   azok a technológiai, fejlesztések mára már elavultak ,   egyszerűen  kinőtte magát .
Mi  ezzel az új technológiai fejlődéssel nem tudunk lépést tartani, a költségek növelése nem áll arányban  a korunkkal és  sajnos az egészségünkkel. 
Rá kell jönni, hogy helyet kell adni a fiatal generációnak.!  Visszatekintve mindig maximálisan segítettük gyakorlati oktatással,  tanácsokkal akik hozzánk fordultak. 
Sok kezdő kérdésére szívesen válaszolva, a mai napig is barátság van köztünk.
Nem teljesen vonulok vissza , de mivel már új dolgokat nagyon nem tudok javasolni, kérlek benneteket, hogy ne feledjétek a 70 -években ezek a lehetőségek voltak, és mi ebből, a körülményekhez képest mindent  kihoztunk. 
Kicsit irigykedve  nézem  ezt az új generációt akik segítséggel  rövid idő alatt valóra tudják váltani azokat az álmokat   amiket mi  hosszú évek alatt sem fejeztünk be.
Hogy mi lesz a méh családjaink  sorsa?? ,amíg erővel bírjuk nem hagyjuk abba, 
 Mivel életünk a méhészkedés.!!  
Egy kis versikével búcsúzom: 
Kaptárjaidat bontani majd csak akkor  fogod 
Ha hőmérőd  eléri  tizenhatos fokot.

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése