Már több mint egy hét telt el a tragédia óta.Igen tragédia mi így fogjuk fel, mert a méhészkedés az életünk része, volt 51 éven keresztül.
Naponta lesétálunk a kertbe hogy van- e valami változás.
Valamilyen csodában bízunk, hátha a Teremtő küld nekünk egy rajt, abba a kaptárba ami kifertőtlenítve üresen várja a méheket.
Amikor költözésre került sor a hideg Borsodból, a gondozatlan telekre gondosan megválogattuk azokat a fákat. amik a méhek javát fogják szolgálni.
A gyümölcsfák minden fajtája bekerült a válogatásba, mellette Evódia, Szivarfa, Ecetfa, Hársfa.
Mindent a méheknek rendeltünk alá.
A költözéskor vékony ceruza vastagságú akácból felnövekedett 60 fa az idén már virágozni fog, és ezt nem érhették meg a családjaink.
Nem messze talán 100 méterre hatalmas repce virít ami már nem jelent számunkra kihívást, eredmény nélküli lesz ez az év.
51 éven keresztül a kertünkben folyamatos volt a nyüzsgés a méhzümmögés.
Az idén lesz harminc éve ,hogy a repcére való vándorláskor olyat tapasztaltunk ami talán hihetetlen más számára.!!!
1986 április Hejőpapin repcén, letelepített méhcsaládjaink ellenőrzésekor ,kezelésekor, a méheink megvadulva mérgesen ,haragosan támadtak meg bennünket .
A fejünk felett feketén körözve nem engedték a kaptárbontást, olyan támadást kaptunk, hogy azt soha nem felejtjük, el egészen estig bemenekülve a bódéba, sötétben sikerült csak elmenekülni.
Ez pénteken 26-án volt!
Egy két képpel zárom az írásom .
Írjatok a Facebookra és talán megvigasztalódunk a szavaitoktól .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése