Európa Mézes Reggeli

2015  számomra egy mozgalmas, izgalmas év volt.

Ebben az évben a közel 50 írásommal, blogommal, egy titkolt vágyat valósítottam meg.Igaz, hogy még közel egy hónap van az év végéig, de ez az időszak már nem aktív méhészkedéssel telik, hanem   kiragadva az írások közül egyet kettőt szeretném a figyelmetekbe ajánlani.

Itt szeretném felidézni az októberi blogomat, amely a kínai mézről szól, és amely a napokban kirobbant méz hamisítvány ékes bizonyítéka.

Abban a bejegyzésben említettem a méhek hiányát, egyes tartományok lehetetlen állapotát a megporzás elmaradása miatt.

Most úgy gondolom egy egy elszánt méhészetnél betelt a pohár és tiltakoztak!

Hosszú évek során,   a mi magyar erdeinkben, a mi magyar munkánk , a mi magyar méheink által lepergetett  magyar mézeink a felvásárlás során,  bekerült egy gyenge minőségű ,méznek alig mondható nektár féleségbe, egy  keverő tárcsába, és lett belőle egy mondjuk minőségileg elfogadható mézfajta. Erről a kínai méz féleségről teszem itt a megjegyzést.

Ezt a minőség romlást hosszú évekig el kellett fogadni  tulajdonképpen  nem volt teljes ismeretünk erről a mézkeverési akcióról. 

Természetesen ahol megmaradt a termelői méz annak a minőségét a méhész szavatolta. 

Emlékszem jó pár évvel ezelőtt az akkori felvásárló  azzal kezdte a bemutatkozást  idézem IZÓ cukrot etettek a méhekkel?? 

Mi addig  nem is ismertük ezt a kifejezést nem tudtuk  a pontos meghatározását.

Vannak határozott lépések a hamisítás,  a keverés visszaszorítására , a lebonyolítás még tart.

Volt olyan blogom,a Kezdő lépések, illetve a Szent Mihály Hava címmel  amiben a méz fogyasztás hiányára hívtam fel a figyelmet. 

Valóban nagyon szerény, mondhatni kevés a magyarok éves méz felhasználása.Mondhatjuk, hogy világ viszonylatban az utolsók között kullogunk, hasonlóan a halhoz éves szintű kimutatása  a forgalom 80% karácsony körül jelentkezik. 

Vannak kísérletek a méz megismerésére, megszeretésére.  Legutóbb az egyesületünk: Európa Mézes Reggeli felhívására a települések méhészeinek összefogásával, országos vajas- mézes kenyérrel kampányoltunk az iskolában, óvodában.. 

Nagyon sikeresnek mondható ez a kezdeményezés , gondolom lesz még folytatása.

A decemberi hónap a mézeskalács a fahéj a szegfűszeg jegyében telik, a lakás illatozik ezektől a fűszerektől.

Egy napom az óvodában!

 címmel a következő blogom erről szól .   

Égi mezőkön:emlékezés mentorainkra, barátainkra

A hosszú évek során,  a család ,a munka  az  iskola  mellett fontos szerepet kapott az életünkben a méhészkedés.

A családalapításnál döntően közbe játszott a méhekkel való foglalatosság.

A kezdő lépések, melyek a családból indultak  a későbbiek folyamán kiterebélyesedett idősebb méhészek ismeretére,segítségére , melyhez kapcsolódott a baráti körünk egy része is.

Mint a korábbi bejegyzéseimben említettem  a teljes ismeretet nem tudod csak könyvekből elsajátítani ,kell : egy tapasztalattal bíró valaki, segítő : ez a   mentor.

Flancos név  ötven éve nem is ismertük ezt a szót, de jól hangzik.

Tehát menjünk vissza az időbe!

Ahol éltünk érdekes módon több családi méhészkedés is volt, ami a későbbiek folyamán  apáról fiúra szállt.

Már ebben a 60as években rájöttek a falubeli emberek,  hogy a megélhetés csak  több lábbal lehet.

Most egy kicsit a rég múlt emlékekből felidézve  sokan a mezőgazdaságból az állattartásból egészítették ki a család havi jövedelmét.

Nem volt abban az időben sem könnyű a megélhetés. 

Akik visszaemlékeznek erre az időszakra ,mekkora állat állomány volt egy egy településen  kecske, disznó, tehén.!Ezekkel az állatokkal foglalkozva, még a méhészkedés is belefért.!

Nahát ezért írtam hogy viszonylag sokan hódoltak eme szenvedélynek. 

Igen a legszorosabb értelmében, mert aki méhészkedett az a maximumra törekedett.

Ezek az évek mindentől mentesek voltak. 

Nem volt permetezés.  Nem volt atka. Nem volt, ennyi darázs.

Voltak viszont  hatalmas legelők, tarlóvirág  ,magas idősebb  akácfák és tolerancia az emberek között. Nem volt versengés , nem volt háborúskodás  a méhlegelők leterheltsége miatt. 

Ezekről már csak múlt időben beszélhetünk.

Hol van már Béni bácsi akivel az első lépéseket megtettük a debreceni akácerdőben?

Hol van Dezső és párja akikkel hosszú évekig együtt vándoroltunk?Akikkel végig reszkettünk az éjszakai fuvaron, imádkozva, hogy a sofőrünk el ne aludjon .Végig   énekeltük a teherautóban  azt hogy " rettentő nagy dolog a kemping".

Hol van az a  Dezső, aki ha valami probléma akadt azt a kevés haját is  kitépte??  

Hol van a Józsi bácsi ,aki mikor Nagy  Kőrösön vándorlásunk során ellátogatott  a tanyánkra,  azt mondta komoly hangon."Jani ezeket a méheket már meg kell rugdosni".Ez a pergetést jelentette. 

Hát igen ebben az időszakban még a kezdő kategóriába tartoztunk és így segített, figyelmeztetett, nem tollasozni kell    pergetni.

Még sorolhatnám  a két Lajost aki közül az egyikkel nagyon jó barátok lettünk.

A másik Lajost, aki ha a kaptárjaiban sok méz volt a boldogságában részegre itta magát.

Hát igen hol vannak Ők? 

A mondás szerint  az Égi mezőkön, fentről figyelik  a lentieket.

Ezt a bejegyzést az ismert és ismeretlen méhészek emlékére írom akikkel az évek során találkoztunk  hallottunk róla  és már az égi mezőkön ténykednek és bár már elmúlott a Halottak napja  nem késő rájuk emlékezni.

Régi fotókkal búcsúzom ,

de kár hogy akkor még nem volt fényképezőgépem!!!

A család= fegyelmezett társadalom

Most  értem el  hetedik hónapot a blog kezdetétől, és mindig nagy kíváncsisággal   várom  hogy milyen érdeklődést érek el hétről hétre az írásommal.
Milyen a nézettségem? Kik olvassák?? Hol nézik? Csak méhészek? Természet szeretők? Méh barátok? Mézimádók?
Nem tudom a pontos választ, de   a  megtekintések  tekintélyes száma alapján  kitűnik, hogy az emberek érdeklődése a méhészet felé nagyon nagy.
Van aki azért szeretne többet tudni a méhekről, mert  mint laikus ember, nem érti az egységes társadalmukat, viselkedésüket.
Van aki veszélyt lát benne  egy lehetséges problémát, amivel meg kell birkóznia. 
Van aki érti a viselkedésüket és felmérik ezeknek a hasznos kis rovaroknak a mérhetetlen hasznát.
Van aki szereti és el sem tudnák képzelni az életüket, méhek nélkül.
Nem tudományos értekezést szeretnék nektek adni,  csak a tapasztalataimból az ismereteimet szeretném veletek megosztani.

Most a több éve, évtizede méhészkedők ne figyeljenek, kicsit vissza megyek az alapokhoz.

Nagyon sok könyv, folyóirat , videó  alapot ad a mostani méhészkedéshez.

Talán vannak olyanok akik: nem tudják hogy  mi a család.

Emberek esetén apa anya gyerekek, állatok esetén szintén klánok csoportok  egyedek .

A méheknél egy fegyelmezett társadalom amit családnak hívunk.

Van az anya, ami a megszületése után egy kisebb  csoport kíséretében  rituális ,szerelmes  tánccal  megtermékenyül,és petézni fog  Ettől a percekig tartó násztánctól   az anya fogja a családot erősíteni  ő lesz az Anya, de  van aki méhkirálynőként említi.

Én egyszer Nagy Kőrősön a kaptárak közelében láttam. Hihetetlen élmény volt   az a légies tánc! 

És elkezdődik a család élete .A  kitisztított sejtekbe az anya naponta több száz petét rak, mely 21 nap elteltével  kész méhként kel ki. Ha a pete hamarabb megszületik és nem dolgozó sejtben növekedik akkor a fiú csapatot erősíti és here lesz belőle.

Tehát így alakul a méhcsalád .Anya, Here,  Dolgozó 

Most hogy itt vagyunk  novemberben   gondosan felkészített élelemmel indulnak a családok téli életükre.

Mit gondoltok ? Alszanak a méhek télen?, 

Ignácz Sándor,  ezt ismerem ez a fajta kaptár típusunk van, úgy teleltetett hogy egész télen nyitott volt a  kijárója  a kereteket lehetett  látni.

 Az évek során a gondolatokból  tettek váltak.  Valamit azért nagyon sajnálok,   a sok mézes rendezvényből   csak Jászberényig jutottunk

 

   ,.