Találkozunk 2016 ban

Az utolsó  nap   2015-ből és az idei blogomból.
Talán nem veszitek zokon. de az év végi  visszaemlékezéseimet   a méhészkedésünk során készített fotóimmal  zárom. 
Pár   mondattal tudnám a 2015-ös magyar méhészetet meghatározni.

Kialakulóban van, vagy már el is indult egy új iparág, mely a méhészetre épül. Ezt a mezőgazdasági ágazatot fejleszti, segíti a modern technológiai gépek berendezések  folyamatos megújulása. 

Ezzel  párhuzamosan megjelent egy fiatal generáció, akik, vagy a munkanélküliség miatt, vagy a szebb élet reményében, vagy családi örökségként tovább folytatva,  vagy a méhek szeretete miatt el kezdtek méhészkedni. 

Megjegyezni kívánom,  jó és kevésbé jó eredményekkel zártak.

Említettem  régebbi írásaimban,  hogy a 3 hónapos gyors talpaló az  OKJ tanfolyamok,  nem elégségesek a  méhek életének megismeréséhez, a  méhek kezelése több gyakorlatot kíván.

Szükséges  a kezdőknek  egy mentort keresni akiben maximálisan megvan az a tapasztalat amit szívből átad egy iskolásnak.

Még így hívom őket, mivel a tanulmányuk  nagyon hiányos  kell egy jó tanító.! 

Nem  szabad azt mondani, hogy majd megtanulják, majd megtapasztalják az évek során.

Ha nem hívják fel a figyelmét a kezdőnek, hogy ezt nem így kell ,akkor??

Jön  az atka fertőzés,  a nyúlós kötésrothadás és sorolhatnám  a többi egyéb betegséget  is, amivel a szerencsétlen kis méheknek  meg kell küzdeniük  .És nem mindig végződik pozitívan!

Befejezésül mindenkinek:: akik már régóta hordják a méhészkalapot,  kiknek a kezében a méhészkönyv a legfontosabb olvasnivaló, melyet bibliaként forgatnak És nektek fiatalok Márta István, Ági, Eszter, András, felsorolni sem tudom   azt kívánom, hogy nagyon sok örömet, sikereket találjatok a méhekkel való életetekben.!   Nagyon boldog sikeres Újévet kívánok,! minden rendszeres olvasómnak   a határon túli érdeklődőimnek az ország közel 20000 fő méhészének.! Ezt a havas fotót Ignácz  Sándor  egyik nagy Méhészünk készítette 1928- ban. Régi Méhészeti folyóiratok 1974 ből amikor még volt  télen hó.A sokadik  könyv karácsonyi ajándék.

December

Hogy  elment az idő!   Ma karácsony napján  egy kicsit nosztalgiázzunk!Ilyenkor decemberben  nincs sok dolga  a méhésznek ,már  akinek.Mi, mivel  fejlesztést már nem tervezünk,  nem akarjuk  a családok számát növelni , így sok tennivalónk nincs.

Persze ez nem volt így jó pár évvel ezelőtt, akkor javában ment a keret készítés,  a drótozás. Műlépezés  csak április -május,amikor a családot bővítettük és ha   hordás volt.

Az időjárás nagyon megtréfál bennünket  ,nem is tudom ebben az időben mit "gondolnak" a méhek.

Amikor, még a borsodi hegyek között éltünk a téli betelelést követően  október végétől  februárig nálunk elfelejtett kisütni  a nap. 

Hát most a  nógrádi  is hasonló.

Sok fiatal megkeresett leveleivel, s bevallom nagyon irigykedem, hogy  a méhészkedés mintha egy új műfaj kezdődne..

Ezekkel az új gépekkel, technológiával, egy  új generáció fejlődött ki .

Talán egy kicsit mohón fognak bele, mert nincs meg a felmérés,,a méhlegelők lefedettsége,túlterheltsége  a méhcsaládok nagy számáról . Ez egy kicsit aggályosnak mondható.

De ezeket a problémákat majd az évek a gyakorlat megoldja.

Vissza tekintve,  volt az Európa Mézes reggeli . ami valószínűleg évente ismétlődni fog, Volt egy kis mese az oviban a méhekről  ,mézes kalács sütés,és volt egy hatalmas számú  blog megtekintésem ,ami felül múlta az elképzelésem.

Köszönöm Mártának Áginak, Istvánnak Andrásnak Eszternek és bocsi  nektek 4522 rendszeres olvasómnak akiknek a nevét nem tudom  felsorolni, köszönöm  a megtisztelő figyelmeteket, remélem találkozunk 2016-ban .

Minden  kedves barátomnak,  méhész társnak , érdeklődőnek, a világ minden területén azoknak akik a méhek életét ismerik, ismerni akarják, szeretik a mézet és olvasták, és a közel  60000 megtekintésnek,  akik a blogomra  ránéztek

( ezáltal fontosnak éreztem magam) Mindenkinek Áldott Békés Karácsonyt  kívánok!        

   

Emlékek tegnap és ma

Remélem nem felejtettetek el,talán egy kicsit hosszú volt a szünet.

Bevallom olyan sok nívós videó van, ami a méhek bemutatásával foglalkozik, de úgy érzem hogy ha összevetem  az eddig írt kissé naplószerű  blogommal   kicsit sem gondolom hogy összehasonlítható.

Én így írok, azok az élmények, események vissza nem hozhatók, ezeknek az átélése nem mindenkinek adatik meg.

Hogy, olyan hideg volt az egyik vándorlásunkon, hogy a lábunk alatt ropogott  a jég?

Hogy, Nagy  Kőrösön  az akácon  gombát szedtünk?

Hogy, a három hetes májusi vándorláskor tűzifát szedtünk?Üres kannákkal jöttünk haza.

Hogy, Jászberényben a gyurgyalagok megtámadták a hazajövő fáradt méheinket?

Hogy, a téglási erdőben a  hirtelen zivatar  mind leverte a hordásban részvevőket? 

Hogy,Hejőpapin a repcére vándorlásnál majdnem megöltek bennünket a méhek?Ekkor 1986 április volt!!!!

Hogy , Vámospércsen  három nap alatt leégett az akác?

Hogy, volt olyan napraforgóra vándorlás amikor mi a kellős közepén táboroztunk  a méhek viszont egy másik kisebb tányérú tábláról  hordtak?

Hogy, Andornaktályán a figyelmetlenségünk miatt hatalmas mérgezés történt?? A szőlő közelében a méheket nem jó lepakolni.Permetlé!

Hogy ,a debreceni erdőben minden napos volt az aggodalmunk  a földút miatt?.Napi három -négy lovas kocsi haladt át előttünk. Volt négy -öt méter de a tapasztalat az elmondás szerint a méhek a lovakra nagyon veszélyesek.

Na jó eddig csak a negatívumokat említettem, de volt nagyon sok jó dolog is az évek során.

Megtudtuk hogy a méheket szeretni, tisztelni kell és együtt kell velük gondolkodni, amit ők meghálálnak,Sok jó minőségű mézet pergettünk  repce,akác, hárs, napraforgót.Egyik évben még a szilváról ambróziát is. Amit sajnálok, hogy nem kóstolhattam meg a gesztenye mézet  a facéliát és a selyemkórónak az ízét sem ismerem 

A mondás szerint a mézet maguknak gyűjtik, az emberek csak elveszik. A méhek egyre többet és többet akarnak mivel érzik, hogy kevés a tartalékuk.A gyűjtőhajlam a génjeikben van és ez   függ a méh fajtájától.

Minél agresszívabb annál nagyobb a méz hordása is.

Van olyan ázsiai terület ahol az elrajzott méh populáció olyan magas, hogy az addig nektáron éldegélő madarak, apróbb állatok már nem jutnak mézhez, virágporhoz  mivel az elszaporodott óriás méh  gyors iramban kirabolja behordja a virágok nektárját.

Az évek során nagyon sok mindent köszönhetünk annak, hogy méh családjaink voltak és még vannak

Vajon lesz utódunk??

Említettem az Európa mézes reggeli programot.Ilyen kampány  évente többször volna időszerű , mivel a gyerekek 90% ilyen esetben jut csak a méz fogyasztásához.

Még a régi lakhelyünkhöz kapcsolódó emlék. A lepakolt méhekhez az utunk  kicsit nehéz helyzetű embercsoport utcáján vezetett.Hazafelé megállva hívtam a gyerkőcöket : mézkóstolásra. A kenyeret vajat ők hozták én adtam a mézet: a végén már nem volt vaj, elfogyott a kenyér is a mézet már kanállal ették.

Szerintem,  nem elég korán kezdeni a gyerekekkel a méhekkel kapcsolatos információk átadását-

Igen is ismerjék meg, hogy az a méz ami   talán valamelyik gyerek tányérjára, kerül hogy termelődik, és hogy kerül be az életükbe.

Szerettem volna még a tavasszal, hogy a méz pergetésnél legyen ott egy-két iskolás  nézze végig esetleg még  segítséget is kapunk.   Senki nem jelentkezett !

A karácsonyi Adventi  vásáron  mézes receptekkel  kóstolással voltam jelen.Fotó! 

Nagy örömöm volt, hogy a településünk óvodájában kis ismertetőt adhattam szemléltető eszközök bemutatásával.Érdeklődve hallgatták a három .hatévesek a méhek mese óráját. 

Talán belőlük nevelődik ki az új generáció akik ugyanolyan odaadással   foglalkoznak idővel a méhekkel mint az elődeik tették. 

Ki tudja!