A legutolsó bejegyzésemben elgondolkodtam, hogy miről fogok írni ha elfogynak a régi méhész emlékeink. Arra a megállapításra jutottam, hogy ezeket a szép nehéz éveket nem lehet nem megosztani és aki kíváncsi a 70-es évek történeteire azok szívesen olvasgatják .
Ezeket a történeteket párhuzamba kell állítani a mostan végzett méhészkedéssel.
Szerintetek van különbség a mai és a "tegnapi " méhészkedés között??
Csak olyan foglalkozik méhekkel akik a profit miatt csinálják?
A blogírásom elején elmeséltem, hogy a párom nevelőapja szabadidejében foglalkozott egy-két méhcsaláddal. Ő a család méz készletét biztosította ezáltal. Kizárólag ősszel pergetett ami a vegyes virág mézet jelentette
Ezek az évek a nagy szegénységre voltak jellemzőek és bizony hús helyett a tészta volt a heti menü, és ebből nem maradhatott ki a mézes mákos tészta A mai napig is így esszük ezt a csemegét..
Ebben az időben a fiú gyerekek nagy segítséget jelentettek, így sikerült nagyjából megbarátkoznia és egy kicsit elsajátítania " a méhész tudományt".
Azokat az ismereteket amit később a maga javára fordította és amivel később engem is megfertőzött.
A mostani fiatalok nehezen hiszik el, hogy a család abban az időben hiába volt összetartó, az anyagiakkal járó segítséget saját magadnak kellett összekuporgatni.
Az első méh családokat hitelből vásároltuk ami abban az időben elég kirívó eset volt.
Ki látott még olyat, hogy nincs se háza, se vagyona és méheket vesz??
Abból az elhatározással kezdtük, hogy mivel már a méhek gondozása kezelése, úgy ahogy ment és nagyon megszerettük a velük való foglalkozásokat , belevágtunk.
Nagyon nem bántuk meg!! Olyan jó volt hallgatni a méhek zümmögését, a halk duruzsolás ,szívmelengető.
Az egyik vándorlásunk alkalmával amikor Jászberényben telepedtünk le , akkor történt a nagy baj.
A falunkban egy méhésznél felütötte a fejét a rettegett méhbetegség a NYúlós.
A nagy állományát megsemmisítették és nekünk sajnos nem lehetett két hónapig haza szállítani a kaptárjainkat, ott maradtak a vaddohányon .
Nem kell a méhészeknek bemutatni a selyemkórót! .Nagyon jól mézel:: De jó talajon, párás melegben és kell hozzá eső.
Ezek egyike sem volt a száműzetésünk alatt, és bizony elég legyengült családokkal jöttünk haza.
Hát igen ez is a méhészet része!
A költözésünk sem ment zökkenő mentesen . Megpróbáltunk olyan részt, területet vásárolni ahol a méheket nyugodtan tudjuk kezelni és foglalkozni velük és nem tör ki a háború a szomszédainknál.
Képzelhetitek egy üres kukorica föld egyetlen szilva fával és egy lerobbant ház!
A hivatal is meglepődött a méhállományunktól, de mivel mindent az előírás szerint megterveztünk, nem volt kivetni valójuk.
Érdekesség volt, hogy ebben a faluban elég nagy hagyománynak hódolt valamikor a méhészkedés. A kíváncsiskodáskor derült ki , hogy itt is ott is méhészkedett nagyapa vagy valaki a családból .
Most olyan képekkel búcsúzom amiket kis csemeteként alig fél méteres hurkapálcikának vettem. Bemutatom a "csicsóka ültetvényemet" is aminek a virág porában fürdenek a méheink még ebben a szépséges októberi napsütésben.
Képek a kaptárakból kiszedett keretekről .Fertőtlenítés után !!
