Közel félév telt el azóta ,hogy elkezdtem a hosszú évek méhész emlékeiről blogot írni.Bevallom a szívem csücske lett ez! Évekig gondolkodtam azon ,hogy miképp tudnám elmesélni azokat az élményeket,eseményeket amiken mi keresztül mentünk.
Nem szeretnék komoly tanulmányokat írni, tőlem vannak tanultabb, okosabb másként gondolkodó ,méhészek, akik talán a gondolkodásukban tőlem, tőlünk eltérnek. Egy valamiben viszont egyetértünk szeretjük a méheket és együtt élünk velük.
A mai nap egy kissé csalódottan vizsgáltuk át a megmaradt méheinket.
Sajnos a korunk s betegségünk miatt vissza kell szorítani a család számot.
Visszatérve a csalódottságunk oka, hogy a méheinknek nagyon kevés a betelelésre az élelmük.
Emlékeztek miről írtam több esetben is? Mióta ide költöztünk lassan négy éve nem kellett télre etetni. Mindig volt bőséges legelő, Napraforgó méz , egyebekből hordás, virágpor.
Szerintem a rekkenő hőség a nektár hiányát okozta, és ráadásul nagyon messze is volt a napraforgó tábla..Ugye arról van szó, hogy a méhek a nektárért elmennek 800-1000 m távolságra és amit üzemanyagként felszívott, az csak az oda útra volt elég ,haza már nem jutott, vagy legalább is nagyon kevés. Mindenesetre etetni kell.
Nem tudom nálatok milyen a családok állapota mi nagyon meg vagyunk elégedve szép fias keretek vannak. Igaz majdnem minden kaptárban idei anya van. 2015.-ös KÉK az anya jelölése. Visszatérve a korábbi blogomra, egy családnál vettünk észre atkát .
20 éve vagy talán régebben sikerült egy nagyon jó fajta csíkot vennünk, abban az időben nem volt gondunk az atka irtásra. Sajnos egy rossz döntés megszüntette a használatát, és akkor kezdődött az ilyen, olyan kezelgetés se vége, se hossza nem volt , szinte kipróbáltunk mindent hogy elpusztítsuk ezt a parazitát.
Volt olyan évünk amikor semmilyen kezeléssel nem tudtuk megállítani az atka fertőzést és szinte kimenekültek a kaptárból ott hagyva mindent.
Volt olyan évünk amikor a füstölő hatóanyaga olyan tömény volt ,hogy nemcsak az atka pusztult el . Lapátoltuk a méh hullát kifelé.
Amikor füstölő csíkot használtunk,eleinte, csak úgy simán tettük be a kijárón, később egy lyukacsos csőbe készítve a végén meggyújtva vékony dróttal betolva használtuk.
Lehet, hogy ezeket a dolgokat már mindenki ismeri, de ne felejtsük el milyen sok fiatal próbálja az életét összekötni a méhészettel,és talán ezekről még nem hallottak.
Mindenesetre, aki most vagy a közeljövőben szeretne méhészkedni , nagyon tanácsolnám nekik hogy párosan kezdjenek, mindketten szeressék a méheket és mindketten akarják a velük való életet. Sok családot ismertem ahol főleg, a feleség nem volt hajlandó megbarátkozni a méhekkel .Talán félt tőlük! Nem tudom , nyilván az első idők számunkra is tanuló időnek minősült de összeszoktunk és megszerettük .
Említettem hogy a kaptárjainkkal már nem vándorolunk már az álló méhészetben gondolkodunk. Ez egyrészt a korunk miatt is másrészt ezek az Ignácz kaptárak már majdnem olyan idősek mint mi vagyunk nem szabad sokat mozgatni emelgetni meg már ki bírja??
Vannak azért még visszatérő emlékeim a vándorlás korából.!!
Az úton mindig történik valami.!!!
Ez az eset is persze éjszaka !
Ez Andornaktályán már bekanyarodva Eger felé .A benzinkút 3-5 km?? Sötét van ,éjszaka.Haza kell menni . Sehol senki. de benzin kell. A legkisebb indul útnak . Eléggé félelmetesnek tűnt egy műanyag kannával bandukoló magányos nő .Nem kis riadalmat okozott mikor valamikor mellettem megállt egy fiatal ember aki elvitt a kúthoz, sőt vissza is a kaptárakhoz.
Bevallom voltak gondolatok a fejemben, de talán még ezek az évek a biztonságról szóltak.
Hát ez is egyike volt a többéves méhész kirándulásoknak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése