Az írásomat azzal kezdeném, hogy megköszönöm minden kedves hűséges ,rendszeresen megtekintő olvasóimnak azt az érdeklődést amit kaptam tőletek.Ez nem kevés!
Hihetetlen az eddig elért szám, amivel megtiszteltetek , és hogy kíváncsian olvassátok azokat a méhészkedéssel kapcsolatos történéseket , eseményeket amiket ötven év alatt átéltünk.
Olyan régen volt! Nagyon gyorsan röpül az idő! Ti ,akik még az életeteket, méhészkedéseitek most indítjátok be, már remélem könnyebb dolgotok lesz az évek folyamán.
Mindenesetre a derekatokra vigyázzatok!!
Visszatekintve nem volt kihívás a kaptárak emelgetése, pedig az Ignácz méretű, még méz nélkül is 60-70 kg.Ha hozzá tesszük, hogy volt olyan szezon, hogy lepergettünk, és még a jó családok beindulva szinte behordták az elvett mennyiséget, akkor egy-egy kaptár súlya elérte a 90-kg-t
Még ezekben az években nehéz volt a vándorlás vasúti sínre feltolás, reszkető inakkal az emelgetés a platóra, ott a beillesztés a megfelelő magasságig.
Később írtam, hogy a két műszaki zseni férfi családtagom ügyes szerkezete épített, amivel könnyebbé vált a kaptár felemelése.
Az első alkalom a tanuló időben kis probléma is történt az egyik csiga miatt , ezen az éjszakán volt egy kis találkozónk a baleseti sebészeten.
A felpakolás kis szünettel befejeződött , már eléggé éjfél körül volt az idő.
Az elindulás mindig izgalmas. Abban az időkben vastag kötelekkel rögzítettük a rakományt, ami még így is imbolygott. Ugye most már mást használtok??
Lakás becsukva a Trabantba bepakolva, én a méhes után.
Nem tudom közületek ki ismeri a bükki szerpentineket??
Mivel a GAZ maximális sebessége 50-60 km körül volt , én nagyon nem szerettem kullogni a háta mögött és egy kicsit begyorsítottam . Egyik ilyen előbbre haladásnál , csak várakoztam , csak vártam: nem jön a méhes kocsi, megunva a helyzetet, vissza fordultam de becsúsztam az árokba. Nem tudtam kigurulni belőle!. Éjszaka nincs egy lélek sem, de végre jött egy autós aki átadta a segély kérésemet. A mondat """Ez csak anyád lehet". Túl éltük.
A lepakoláskor is nagy segítség volt a csiga. A vándorlást mindenki másként éli meg .
Mi nyaralásként vettük,és visszatekintve tényleg még a nomád életet élve is az volt.
A bulgáriai nyaralást a méheknek köszönhetjük és még sorolhatnám a méhek segítségét az életünk folyamatában ,Talán jobb emberek lettünk ,talán a természetre másképpen nézünk, talán jobban odafigyelünk az emberekre talán segítő készségesebbek vagyunk.
Nem tudom,
Ma megrendeltem az atka ölő csíkot.
Szerintem az idei év talán egy kicsit nyugalmasabb volt a régi időkhöz képest.
Mi a véleményetek?, úgy gondolom, hogy az atka nem szerette ezt az iszonyú hőséget.Nálunk nem található. Az igaz ,hogy nem voltunk évek óta vándorolni, és ez biztosan az elszigeteltség miatt nem szaporodott el , mint korábban
Folytatom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése