Nagyon nehezen dolgozzuk fel, hogy elvesztettük a dédelgetett állományunkat. Igen jól írtam a dédelgetett méheinket sajnos áprilisban elpusztították.
Azóta az életünkben egy űr keletkezett,melyet még nem tudtunk betömni, és ettől az időtől kezdve a méhekről beszélni nem könnyű, értelmetlen dolognak tűnik-
Mondhatjátok miért nem vigyáztatok rá, talán a ti hibátok!
Hat éve hogy az ideköltözés második évétől ,kerülgetett bennünket ez a fertőzés.
Nyugodtan ,bátran leírhatom nem a mi sarunk.
A méhészkedést nem lehet máról holnapra megtanulni .elsajátítani, nem lehet bemagolni.
Tapasztalat ,tapasztalat, gyakorlat, idős méhész segítsége kell.
Most már mindegy a korunk miatt már nem kezdünk újabb állomány beruházásába, van egy jött rajunk, aki majd megvigasztal bennünket
Na ez a kis raj teljesen más mint a régi megszokott fajtáink voltak. Barna kis szelíd jószágok.
Tudjátok amikor ide költöztünk, és gyümölcs és egyéb fákat vásároltunk mindent a méhek javára terveztünk.
Az idén már megnőttek az akácfáim, igaz elfagyott ,de már lett volna rajta virág és a 40 gyümölcsfa is termőképes.
Ezek a volt méh állományunknak voltak rendelve.
Szeretném ha nem felejtenénk el az 51 évet és ha is érdekelne a tanácsunk, esetleg a véleményünk, kérlek benneteket továbbra is keressétek fel a blogomat.
