Volt egy bejegyzésem augusztusi gyerekek!.Ez az írás a méhek téli készülődésére utal. Az augusztusban kikelt méhekből lesz a család jövő évi generációja. Az idei időjárás nagyon kegyes hozzánk, a méhekhez. Nagy a sürgés, forgás ,virágpor, víz a fiasításnak és még van olyan család akik még nektárt is gyűjtenek.
Általában szeptember közepéig befejezzük az etetést.Van akik sziruppal pótolják a télre valót. A gyakorlatban egy család elegendő téli szükséglete a keretek számától függ, amelyekben általában 2 kg méz van .Persze ennél több lehet ,annál nagyobb a valószínűsége ,hogy a méhek nem éheznek és megérik a tavaszt, áttelelnek.
A méhészkedésünk során több évre visszaemlékezve nagyon sok cukor szirupot kellett etetnünk ahhoz, hogy a méhcsaládjainkat biztonságba tudjuk. És még így sem volt biztos a telelésük.
Azt gondolva, hogy mi megtettünk mindent a méheink érdekében sokszor közbeszólt a zord, hosszú tél, nagy fagyokkal. Volt olyan telünk amikor több napon keresztül volt -26 fok.
Ez még a 70-es évekre gondolva akkor amikor még kezdő méhészként a férjem távollétében hatalmas takarókkal próbáltam megvédeni őket.
Persze, most lehet mosolyogni, de nagyon féltettem a családjainkat mivel a szándékunk ugyanaz volt mint a mostani kezdőknek, a méhészkedés és ezzel együtt a megélhetés könnyítése.
Az évek során aztán több téli takarással is próbálkoztunk de erről később.
Az írásaimban a blogomban többször említettem, hogy az első időkben a családok száma megfelelt a tanulóévekhez.Kevés családdal jobb kezdeni könnyebb a betanulás. Később mind jobban fel fejlesztettük,nagyobb állománnyal dolgoztunk és már olyan évünk is volt, hogy 90 családdal méhészkedtünk,
Ezek voltak a kihívás évei. Nem volt könnyű! Írtam s talán ti is tapasztaltátok nagyon nehéz rakodó embert találni, és ha nincs: Magad uram ha szolgád nincs!.
Míg a GAZ-t nem vettük meg bérelt teherautóra pakoltuk a kaptárakat. IFA , ROBUR,stb.
Évek múlva a család két ügyes,tervező férfi tagja csigás felvonót szerkesztett amit a GAZ ra építettek be és már ekkor a méhészkedésünk új korszakba lépett .
A rakomány bizony szemet gyönyörködő volt , büszkék is voltunk rá. Egy vándorlás során hazafelé a rendőr autó majdnem belénk szaladt,, mert bizony nagyon feltűnő látványt nyújtott.
Mikor megnövekedett az állományunk ahhoz, hogy figyelemmel tudjuk kísérni az életüket a család állapotát ,szükséges volt egy írásos nyilvántartás.
Ekkor kidolgoztam egy könnyen érthető minden évre jellemző ikonokat, amelyekből az anyák éveit és magát a családot is visszanézhettük.Ezt a naplót már 1991 alkalmaztam.Most ezekkel a fotókkal búcsúzom és remélhetőleg továbbra is megtartjátok a blogomat azzal, hogy "elolvasandó"cikk.
